„Ég szülte Földet, Föld szülte fát, Fa szülte ágát, Ága szülte bimbaját,
Bimbaja szülte virágját, Virágja szülte Szent Annát,
Szent Anna szülte Máriát, Mária szülte Krisztus Urunkat,
a világ megváltóját.”
Mária Isten áldott földje, amelyből üdvösségünk virága és gyümölcse sarjadt.
„Szent Annának elkövetkezvén az órája, a hétnek néminemű keddin szüle. Egészségben szülé az igaz Dávidnak királyi plántáját, ez világnak előtte választott leányt, az édes Szűz Máriát. Miképpen az angyaltul megtanítottak valának, mert ő vala ez világnak jövendő megvilágosojtója és asszonya és tengörnek csillaga.”
A 2. századig visszamenő hagyomány nevezi meg a Boldogságos Szűz Mária szüleit: Annát és Joakimot.
Joachim főpap Szent Anna férje, a Boldogságos Szűz Mária atyja, Jézus nagyapja. Az apokrifok, a Jakab ősevangéliuma szerint gazdag jeruzsálemi polgár. Szakállas öregemberként, hosszú köpenyben, kalapban vagy sapkában, olykor pásztoröltözékben, turbánnal ábrázolták.
Szent Joakim tisztelete az újkorban fejlődött ki, önállóan a 15. századtól jelenik meg. Tagja a Nagy Szentcsaládnak, és megjelenik a Szentcsalád-képeken is, a nagy Mária-ciklusok kezdetét jelentő Anna-képeken is szerepel. Már Giotto freskóin (Padua, Aréna-kápolna, 1305 körül) látható áldozatának elutasítása, megérkezése a pásztorok közé, a hírhozó angyal, találkozása Annával. Néha Mária születésénél ott áll az ágy végében. Annával együtt elkíséri Máriát a templomba. 1584-ben vették fel ünnepét a Római Naptárba.
Szent Anna, a Boldogságos Szűz Mária édesanyja, Jézus nagyanyja. Nevét és élete egyes eseményeit a Jakab ősevangéliumból ismerjük; ami szerint egy betlehemi pap, Mátán leánya. Két nővére is volt, Mária és Szóbé. A galileai származású Joachim vette feleségül. Hosszú idő után kapták Istentől gyermeküket, Máriát, akit 3 éves korában a jeruzsálemi templomban Istennek szenteltek.
Joachim ezután hamarosan meghalt, Anna azonban megérte Jézus születését. A gyermek Jézus ott volt halálos ágya mellett, és békés, nyugodt halállal ajándékozta meg nagyanyját. Szent Anna kultusza keleten már a 4. században, Jeruzsálemben kezdődött, ahol Mária föltételezett születési helyén Szent Anna-templomot emeltek tiszteletére. Nyugaton pedig a 10. században kezdett kialakulni kultusza, ünnepét azonban csak 1584-ben, XIII. Gergely pápa tette általánossá.
Húsz évig éltek már együtt, de nem volt gyermekük. A vagyonukat három részre osztották:
egy részt maguknak tartottak meg,
a másik részt a templomnak és a papoknak adták,
a harmadik részt pedig szétosztották a szegények között.
Gyermektelenségük fájdalmát tovább fokozta egy eset:
„…a templomszentelés ünnepére fölmentek Jeruzsálembe, és Joachim áldozati ajándékot akart felajánlani, de egy Iszakár nevű pap visszautasította az ajándékot azzal a megokolással, hogy bűnös kézből nem fogadja el. Joachim házasságának terméketlenségét ugyanis, bűnössége nyilvánvaló jelének látta…”
Joachimot ez a megszégyenítés olyan érzékenyen érintette, hogy hazatérve elhatározta:
nem marad többé a városban, hanem elbujdosik az erdőkbe és a mezőre a pásztorok közé, hogy a magányban imádkozzék. És így is tett! Imával, jótékonykodással, böjttel kérték Istent a gyalázatuk elvételére. Nem sokkal később azonban megjelent neki Isten angyala és megvigasztalta, Imádsága meghallgatásra talált!
Himnusz
Szent Joakimhoz fordul most ez ének, hogy jelét adja öröm ünnepének;
nagyrabecsült Szent, fogadd el dalunkat, hódolatunkat!
Nagy királyősök ivadéka voltál, Ábrahám, Dávid törzséből fakadtál,
ám dicsőséged nem az ős, hanem a magzat, Mária adja.
Annával együtt csak utódot kértél; s teljesül benne ősi szent ígéret,
mert hamarosan menny a gyászos földre általa jön le.
Ó, teremtetlen Gyermek égi Atyja, áldott légy, s áldott e Szülőnek Sarja,
s szent öröm Lelke, velük együtt légy te áldva örökre. Ámen.
Joachimnak és Annának egy időben vitte hírül, hogy gyermekük lesz. Megígérte neki, hogy imádságaiért és alamizsnáiért Anna gyermeket szül, mégpedig egy leányt, akit majd Máriának kell nevezniük. Az angyal azt is megmondta, hogy a gyermek fogantatásától fogva telve lesz Szentlélekkel. Szava igazsága mellé jelül azt adta, hogy Joachim menjen föl Jeruzsálembe hálát adni Istennek, és a templomban, az Aranykapunál találkozni fog a feleségével, akit ugyanígy angyali jelenés indít arra, hogy a templomba menjen. Úgy is történt!
Joachim és Anna az Aranykapunál találkoztak, boldogan elmondták egymásnak a látomásukat, majd hálát adván Istennek, visszatértek otthonukba, Názáretbe. Sok könny, keserűség és várakozás után született meg gyermekük, Mária. A várva várt gyermeket hároméves korában a templom szolgálatára ajánlották fel. Szent Joakim tekintélyes idős korban hunyt el, Szent Anna és Szűz Mária karjaiban. A legenda azt is tudja, hogy Anna még élt, amikor a Szentcsalád Nagy Heródes halála után visszatért Egyiptomból, és megláthatta a kicsi Jézust. Lelkét angyalok vitték Ábrahám kebelére, s mikor az Úr Jézus fölment a mennybe, őt is a mennyországba vitték.
Szent Anna a bányászok, hajósok, anyák, szülőanyák, külön tisztelt patrónája volt a haldoklóknak. Szent Joakimmal együtt a házastársak, nagyszülők védőszentje és segítője. A megpróbáltatásokban hűségesek adják a legnagyobb kincseket a világnak!
Urunk, atyáink Istene, te Szent Joakimnak és Szent Annának megadtad azt a kegyelmet, hogy tőlük szülessék megtestesült Fiad édesanyja. Kettejük imájára add, hogy mi is eljussunk az üdvösségre, amelyet népednek megígértél. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.
Olvasmány Damaszkuszi Szent János áldozópap beszédeiből…
Az volt a Gondviselés terve, hogy Annától szülessék meg az Istenszülő Szűz. A természet emiatt nem merte más gyermekkel megelőzni ezt a kegyelemtől áldott magzatot. Ezért maradt gyermektelen az anya addig, amíg a kegyelem meg nem termette benne gyümölcsét. Mert elsőszülöttként kellett a világra jönnie annak, akitől születik majd az egész teremtés elsőszülöttje, és minden benne áll fönn (Kol 1, 17).
Milyen boldog házaspár vagytok, Joakim és Anna! A teremtett világmindenség lekötelezve érzi magát nektek, mert általatok nyújtotta át a Teremtőnek a mindennél értékesebb ajándékot, a Teremtőhöz egyedül méltó tisztaságos édesanyát. Örülj, Anna, te magtalan, aki nem szülsz, fejezd ki örömöd, és ujjongj, aki nem vajúdol (Iz 54, 1).
Ujjongj, Joakim, mert leányodtól gyermek születik, fiú adatik nekünk, így fogják hívni: a világmindenség üdvösségének tanácsadó Angyala, Erős Isten (Iz 9, 6).
IGEN, EZ A GYERMEK – ISTEN!
Joakim és Anna, szent és tiszta lelkű házaspár: titeket valóban házasságtok gyümölcséről lehet felismerni, ahogyan az Úr mondta: Gyümölcseikről ismeritek fel őket (Mt 7, 16).
Ti egészen úgy éltetek, ahogyan Istennek tetszett, és ahogyan illett ahhoz, akit a világra hoztatok. Tiszta és szent házasságtok hozta közénk a szüzesség drágagyöngyét, aki szűz volt szülése előtt, szűzen szülte gyermekét, és a szülés után is szűz maradt. Őrá gondolok most, aki testében, lelkében, szívében oly szentül ápolja majd a szüzességet, mint senki más.
Csodáljuk tisztaságtokat, Joakim és Anna!
Ti a természet rendje szerint híven megtartottátok a házasságban az állapotbeli tisztaságot, és jutalmul a természet rendjét felülmúló ajándékot kaptatok Istentől, hiszen ti hoztátok a világra a férfit nem ismerő Istenszülőt. Ti szentül, jámborul éltétek az emberi életet, és íme, leányotok kiválóbb az angyaloknál, és most már Királynőjük is lett.
Ó, te gyönyörűséges, édes Leány!
Ádám gyermeke, de Isten szülője!
Milyen boldogok a te szüleid!
Mennyi gyönyörűséggel vettek ölükbe!
Egyedül a te szüleid kiváltsága volt, hogy eláraszthassanak tisztaságos csókjaikkal téged, mindenkor tökéletesen tiszta Szűz. Minden földek, zengjetek az Úrnak öröméneket, ujjongjatok és énekeljetek! (Zsolt 97, 4). Csak kiáltsátok a dicséretet, ne féljetek, harsogjátok Isten dicséretét!
A néphagyomány szerint már Mária születésénél megjelenik Gábor arkangyal:
„Gábriel arkangyal leszállott a földre,
Mint a piros hajnal mennyei nagy fénybe
Veri a citerát, zengi a szép fohászt,
Ezzel vigasztalja dicsőült Szent Annát.
Hamuszínű szárnyát egekre terjeszti,
Gyönyörű orcáját a földre függeszti,
Égszínű palástban, rózsaszín ruhában
Leszállott Gábriel Názáreth városban.
Ringass el minket is aranyos bölcsőben
Altass el minket is drága szent szívedben
Majd ha üt az óra az örök álomra
Veled együtt álljunk mi is egy bokorba.
„Szent Annának elkövetkezvén az órája, a hétnek néminemű keddin szüle. Egészségben szülé az igaz Dávidnak királyi plántáját, ez világnak előtte választott leányt, az édes Szűz Máriát. Miképpen az angyaltul megtanítottak valának, mert ő vala ez világnak jövendő megvilágosojtója és asszonya és tengörnek csillaga.”
Mária Isten áldott földje, amelyből üdvösségünk virága és gyümölcse sarjadt.
Mit tanulhatunk tőlük? – Az Istenre való teljes ráhagyatkozást. Isten tervét fel kell ismerni, azzal együttműködve élni nehézség és öröm idején. Ilyenkor előszeretettel gondolunk a nagyszülőkre és imádkozunk értük – azokért is, akik már a „nagymama főztjének” legjobb receptjeit Szent Annától, Krisztus Jézus nagyanyjától tanulják…
„Amiképpen a víz annyival tisztább, amennyivel a szép forráshoz közelebb meríttetik, úgy Szent Anna annyival nagyobb tisztasággal részesült a jóságos cselekedetekben, amennyivel közelebb volt a minden jóságos cselekedeteknek kútfejéhez, a Jézus Krisztushoz. Ily kedves lévén azért Szent Anna asszony az Isten előtt, kérjük őt, legyen szószólónk õ Szent Fölségénél, és minékünk nyerjen végig megmaradó szent malasztot, hogy holtunk után mindörökké örvendezvén, dicsérhessük az Úristent a mennyei boldogságban.”
Magyar ünnepek – MÁRIA ARANYHÁZ – részlet…
Tiszta liliomszál
Télnek idején a fagyos rögek között virító szép virágokat keresni, avagy a kegyetlen derek által lefőzetett kertekből illatos liliomokat kivánni rendetlen indulat, és az üdőhöz sem alkalmatos gondoskodás. Mindazáltal én e mai jeles ünnepen a fagyos rögek között is virító virágot keresek, és télnek idején, a derek által lefőzött kertekből is egy illatos tiszta liliomszálat eléhozni s hallgatóim eleibe tenni szándékozok.
Tiszta liliomszálat akarok eléhozni, de nem olyat, mely a közkertekben emberi kézzel plántáltatik, hanem amely a mennyei virágos kertben a mindeneket alkotó nagy Isten hatalmával készíttetett, és ma minden makula s hervadás nélkül elplántáltatott. Liliomszálat szándékozok előtökbe tenni, de nem azt, mely a földi kertészek vigyázása alá tétetik, hanem azt, mely az örök isteni Igének különös őrizésével eleitől fogva védelmeztetett, oltalmaztatott.
Liliomszálat kívánok mutatni, de nem aféle közönségest, mely a levegőégből alácsepegő harmatoktól vészi virító erejét, hanem oly különöst, oly egyetlen egyet, mely a Szentlélek Isten megszentelő kegyelmének harmatival, fogantatásától fogva környülvétetett, és mindenkor sérelem nélkül virított, virágzott, illatozott.
Elhiszem, észre vészitek, ájtatos lelkek, hogy a Szent Anna asszony méhében makula nélkül fogantatott tiszta liliomszálat, a szeplőtelen Szűz Máriát, akarom előtökbe ábrázolni.
Názáreti rózsa
Mint liliom szépségével, Gyönyörű fejérségével
Kedvesb a sértő tövisnél, És minden zöldellő fűnél:
(Ez, ha tövistül sérül is, Fejérlik s illatozik is)
Úgy a Názáreti Rózsa, Mária, Jesse virága.
Az Éva leányi között, Mint liliom tövis között,
Fénylett, mert anyja méhébe, Nem volt eredendő bűnbe.
Az ő teljes életébe, Noha volt sok szenvedésbe;
De semmi bűnnek fulákja, Nem fért lelke hajlokába.
(Forrás: Magyar ünnepek – MÁRIA ARANYHÁZ )
VALTORTA MÁRIA – MÁRIA ÉLETE
Részlet…
Joakim és Anna fogadalma:
Látom egy ház belsejét. A szövőszék mellett egy idős asszony ül. Haja valamikor fekete lehetett, most már őszülőben van. Arca nem ráncos, de már teljes azzal a komolysággal, amit az évek hoznak magukkal. Úgy ötven-ötvenöt éves lehet, nem több.
Napfény árad a szobába, és az ablakon keresztül ki lehet látni egy nagy kertre, mondhatnám gyümölcsösre. Az asszony szép, határozott zsidó arcvonásokkal. Mély, fekete szeme tüzes, mint egy királynőé, ugyanakkor kedves. Kissé szomorkás, mint azé, aki gondolkodik, és visszaemlékezik egy elveszett dologra. Arcszíne barna, de nem túlságosan.
Ajka szép alakú, zárt, szigorú, de nem keménységre vall. Orra hosszú és vékony, kissé hajlott az alján. Sasorr, amely jól áll ezekhez a szemekhez. Erőteljes, de nem kövér a termete, arányos és magas, ami ülő helyzetében is látszik.
Valami függönyt vagy kis szőnyeget sző. A különböző színű orsók gyorsan haladnak a szövőszékben. Az asszony nagyon egyszerű, sötétszínű ruhát visel. Vöröses-lilának látszik.
Feláll, amikor hallja, hogy kopogtatnak az ajtón. Kinyitja. Egy asszony kérdi tőle:
– Anna, ide akarod adni a vizeskorsódat? Megtöltöm neked.
Az asszony mellett ott van ötéves fiacskája, aki azonnal Annához fut. Ő simogatja, miközben elmegy egy másik szobába, ahonnan egy szép korsóval tér vissza. Átnyújtja az asszonynak:
– Te mindig jó vagy az öreg Annához! Isten jutalmazzon meg érte ebben a gyermekedben és a többiekben, akik a tieid, és a tieid lesznek, te áldott! – Anna felsóhajt…
Az asszony ránéz, és nem tudja, mit mondjon erre a sóhajtásra, hogy elterelje a figyelmét fájdalmáról, amelyről tud. Azt mondja:
– Itt hagyom nálad Alfeust, ha nincs terhedre, így gyorsabban járok, és megtöltök neked sok korsót és víztartályt.
Alfeus nagyon szívesen marad, és világos, hogy miért. Amint anyja elmegy, Anna elviszi a gyermeket a gyümölcsösbe, ott felemeli egy érett szőlőfürthöz, és azt mondja neki:
– Egyél, egyél, nagyon jó! – és megcsókolja a szőlő levével tele arcát. A gyermek mohón eszi a szőlőt. Anna jóízűen nevet, úgy, hogy kilátszanak a szép fogai, így még fiatalabbnak látszik.
– És most mit adsz nekem? – kérdi nevetve, majd tréfálkozva letérdel és mondja: – Mit adsz nekem, ha adok neked… ha adok neked… találd ki, mit?
– Csókot adok neked, szép Anna, jó Anna, Anna mama…!
Amikor Anna hallja, hogy „Anna mama”, örömmel felkiált és magához öleli a kicsit:
– Ó, örömöm! Te drága! Drága! Drága! – minden „drágánál” egy csókot nyom a rózsás arcocskára. Utána egy polchoz mennek, ahonnan kis mézes pogácsákat tesz Anna egy tálba.
– Ezeket neked csináltam, szegény Anna szépe, neked, aki jót akarsz ,,Anna mamának”. De mondd meg, mekkora jót akarsz nekem?
A kisgyerek gondolkodik. Mi nyűgözte le őt legjobban? Azt mondja:
– Akkorát, mint amekkora az Úr temploma.
Anna megcsókolja a szemecskéi fölött, a gyermek pedig hozzá dörgölődzik, mint egy kismacska.
Az anya már vissza is tér a tele korsóval, és nevet anélkül, hogy mondana valamit. Hagyja, hogy kinyilvánítsák egymásnak az érzelmeiket.
Belép a kertbe egy idős férfi, aki valamivel alacsonyabb Annánál.
Sűrű haja már egészen ősz.
Szakálla szögletesre vágva, szeme égszínkék, szemöldöke szőke.
Anna nem látja őt, mert háttal áll a kijárat felé. A férfi mögéje megy, és megkérdezi:
– És nekem semmi sem marad?
Anna megfordul és örömmel felkiált:
– Ó, Joakim! Befejezted a munkád?
A kis Alfeus odafut hozzá és mondja:
– Te is kapsz, te is kapsz!
Amikor az öreg lehajol és megcsókolja, a kisgyerek a nyakába csimpaszkodik és összekuszálja a szakállát kezecskéjével és csókjaival. Joakim is ajándékot ad neki, a jobb kezében eddig a háta mögé rejtett gyönyörű almát, és nevetve mondja a gyermeknek, aki sóvárogva nyújtja kezét az almáért:
– Várj, amíg darabokra vágom, így nem tudod megenni. Nagyobb, mint te vagy! – és az övében tartott késsel kis részekre vágja az almát.
Mintha egy fészekben levő kismadarat etetne, úgy teszi a gyermek nyitott szájába, aki csak falja, falja.
– Nézd, Joakim, micsoda szemek! Nem a Galileai-tenger színére emlékeztetnek?
Anna férjének vállára téve a kezét beszél, gyengéden reá támaszkodva. Ez a mozdulat elárulja mélységes szeretetét a férje iránt, amely szeretet nem változott házasságuk hosszú évei alatt. Joakim szeretettel néz rá és bólint:
– Nagyon szépek. És ez a haj? Nem olyan a színe, mint a naptól kiszárított gabonának?
Nézd, olyan, mint a réz és az arany keveréke…
– Ó, ha gyermekünk lenne, ilyennek szeretném, ilyen szemekkel, ilyen hajjal…
Anna lehajol, sőt, letérdel, és sóhajtva megcsókolja a két kis kékesszürke szemet.
Joakim is felsóhajt. Meg akarja vigasztalni a feleségét. Kezét annak őszülő hajára teszi és azt mondja:
– Még remélni kell. Isten mindent megtehet. Amíg élünk, megtörténhet a csoda, főleg, amikor szeretjük őt és szeretjük egymást.
Joakim különösen kihangsúlyozza az utolsó szavakat. Anna azonban hallgat, és lehajtja fejét, hogy férje ne lássa a két könnycseppet, ami kicsordul a szeméből. Csak a kis Alfeus látja, csodálkozva és elszomorodva, hogy nagy barátnője úgy sír, amint ő teszi néha. Felemeli a kis kezét, és letörli a könnyeket.
– Ne sírj. Anna! Azért mi boldogok vagyunk, legalábbis én, mert az enyém vagy – vigasztalja Joakim.
– Én is boldog vagyok, mert te vagy. De nem adtam neked gyermeket…
Azt gondolom, nem vagyok kedves az Úr előtt, és ezért szárította ki a bensőmet…
– Ó, drága jó feleségem! Te, aki szent vagy, ugyan miben tetszhettél vissza neki? Idehallgass! Menjünk el még egyszer a templomba. Ezért.
Nemcsak a sátoros ünnepért. Imádkozzunk hosszasan… Talán az történik veled, ami Sárával… Ami Elkána feleségével, Annával. Sokat gúnyolták, és azt hitték, hogy Isten elvetette, mert meddő volt. Pedig Isten egében egy szent gyermek érlelődött számukra. Mosolyogj, jó feleségem!
A te sírásod nagyobb fájdalmat okoz nekem, mint az, hogy nincs gyermekem… Elvisszük magunkkal Alfeust is. Őt is imádkoztatjuk, őt, aki ártatlan… és Isten együtt fogadja az ő imáját és a miénket, és meghallgat minket.
– Igen, tegyünk fogadalmat az Úrnak. Övé lesz, aki születik.
Feltéve, hogy megadja nekünk… Ó, hallani, hogy „mamának” szólít engem!
És Alfeus, aki csodálkozva és ártatlanul néz rá, felkiált:
– Én annak szólítalak!
– Igen, kedves örömöm…, de neked van mamád, és nekem… nekem nincs gyermekem…
Anna imája meghallgatást nyer:
A zarándokok Jeruzsálem falain kívül táboroznak sátraikban. Köztük van Anna is Joakimmal és a kis Alfeussal, akinek a szülei is ott vannak. Késő este van már. Alfeus apja hívja fiát, de ő így válaszol:
– Annával maradok. Segítem őt.
Mindnyájan nevetnek.
– Hagyd őt! Nem zavar. Még nem kötelezi a Törvény. Itt vagy ott, csak egy kis madár, aki eszik – mondja Anna, és leül, ölében a gyermekkel. Ad neki egy pogácsát és sült halat, amelyből előbb gondosan eltávolítja a szálkákat. Előzőleg már kiszolgálta a férjét. Ő maga utoljára eszik.
Mind sötétebb lesz, végül kigyulladnak a csillagok az égen. Az emberek lassacskán eloltják lámpásaikat és nyugovóra térnek. A beszéd zaja is mindinkább elhalkul. A gyermekek hangját már nem lehet hallani.
Alfeus is aludni kezd Anna karjaiban.
– Éjjel azt álmodtam, hogy a következő évben kétszer jövök a Szent Városba, két ünnepre egy helyett. Egyik az én gyermekem felajánlása lesz a templomban… Ó, Joakim!
– Remélj, remélj, Anna! Mást nem hallottál? Az Úr semmit sem suttogott a szívedben?
– Semmit. Csak álom volt…
– Holnap van az utolsó nap az imára. Már minden áldozatot bemutattunk. De holnap még egyszer megújítjuk, ünnepélyesen. Legyőzzük Istent hűséges szeretetünkkel. Mindig arra gondolok, hogy az történik majd veled, ami Elkána feleségével, Annával történt:
– Bárcsak Isten úgy akarná, és azonnal azt mondaná nekem: Menj békében! Izrael Istene megadta neked a kegyelmet, amit kértél!
– Ha eljön a kegyelem, gyermeked azt megmondja majd neked, először megfordulva a méhedben. És ártatlan hangja lesz, amely az Isten hangja.
Erre ők is aludni térnek…
Üdvözlégy, Szent Anna asszony!
(XVI. Benedek pápa imádsága)
Istentől megáldott anya vagy, mert Mária, a kegyelemmel teljes Szűz, a te leányod. Szent anya vagy, mert gyermeked szeplőtelenül fogantatott, s nevelésed által tiszta és ártatlan életet élt.
Boldog anya vagy, mert gyermeked, Mária, az Isten Anyja.
Ő az Úr Jézus Krisztus szülőanyja, aki minket az üdvösség útján vezérel.
Mi, szegény bűnösök, magunktól tehetetlenek vagyunk, csak Isten kegyelmétől támogatva művelhetjük üdvösségünket.
Azért esdve kérünk, hogy közbenjárásoddal légy szószólónk a Boldogságos Szűz Máriával együtt a mennyei Atyánknál, és nyerd meg számunkra Krisztustól az üdvösségre segítő kegyelmet!
Fogadd a keresztény családokat különleges oltalmadba és pártfogásodba!
Segíts, hogy keresztünket zúgolódás nélkül hordozzuk, szenvedéseinkben türelmesek legyünk, az élet ezernyi bajában pedig gyermeki engedelmességgel mindhalálig kitartsunk.
Anyai oltalmadba ajánljuk a szülőket, apákat és anyákat, gyermekeikkel együtt.
Vezesd őket az üdvösség útján!
Ha pedig erről az útról gyarlóságukban letérnek, térítsd vissza őket anyai jóságoddal az Istennek tetsző élet útjára, hogy egyedül az Ő akaratát teljesítsék.
Szent Anna asszony, aki örömmel néztél a halál elé, hathatós pártfogásoddal segíts Istennél:
úgy éljünk a világon, hogy a haláltól ne kelljen rettegnünk, és Istennek kedves élet után boldog legyen a halálunk.
Amen.
Imádság nagyszülőkért
Úr Jézus, aki Szent Joachim és Szent Anna lánya, Szűz Mária által születtél e világra,
tekints szeretettel a nagyszülőkre!
Oltalmazd meg őket!
Add, hogy családjaikban a hit szilárd oszlopai legyenek, őrei a nemes gondolatoknak, őrzői a vallási hagyományoknak!
Tedd őket bölcs és bátor tanítókká, hogy átadják az eljövendő nemzedékeknek emberi és lelki tapasztalatuk gyümölcseit!
Úr Jézus, segítsd a családokat és a társadalmat, hogy megbecsüljék a nagyszülők jelenlétét és szerepét!
Soha ne feledkezzenek el róluk és ne zárják ki őket, hanem mindig tiszteletben és szeretetben legyen részük!
Amen.
IMA SZENT JÓZSEFHEZ
Szent József, te csendes, szerény férfi és a Szent Család nevelőatyja! Mennyire kitüntet téged ISTEN minden szent és angyal előtt, hogy a Szentlélek egyik szeráfja a te lelked szépségét tartja válaszként Isten elé. Add, hogy lelked fénye az angyalokon keresztül hozzánk is eljusson, és ennek segítségével mi is – amint te – nyugodtan és biztonságosan járhassuk a te utadat, az egyszerű kötelesség útját!
Tisztaságos szent József, a gyermek Jézus és a Szeplőtelen Szűz védelmezője!
Végy minket is pártfogásodba: végy fel a Szent Család Szentlélekben egyesült Szívébe!
Nektek szenteljük magunkat!
Tisztaságos szent József, gonosz szellemek Réme!
Bízunk Benned!
Tisztaságos szent József, az Anyaszentegyház Védőszentje, köszönjük atyai gondoskodásodat!
Hála és köszönet! Ámen.