Rendesen háromféle munkát szoktunk megkülönböztetni.
a) Vannak „szolgai munkák”, melyek alatt Szent Tamás szerint azokat a testi munkákat értjük, melyeket azok szoktak végezni, kik másokat kiszolgálnak. Ezek rendszerint nagyobb erőfeszítéssel járnak, a testet nagyon kifárasztják s éppen azért meghiúsítják azt a célt, melyért Isten a vasárnapot rendelte. Ilyenek a földmíveléshez tartozó munkák: szántás, vetés, kaszálás, aratás, favágás stb., aztán mesteremberek teendői, a gyári s napszámos munkák. Sőt idetartoznak a könnyebb kézimunkák is, melyek inkább csak a kezet s nem a lelket, szellemet foglalkoztatják, mint a kötés, horgolás, rózsafüzér-készítés, virág- s gyümölcsszedés.
Megjegyezzük még, hogy nem változtatja meg a munka szolgai jellegét, ha valaki azt ingyen vagy csupa szórakozásból végzi. Azért csak szolgai munka marad az.
b) Vannak aztán munkák, amelyek túlnyomóan a lelket, szellemet foglalkoztatják. Ilyenek a tanulás, tanítás, művészetek, zene, ének, rajz, írás, másolás stb. Ezek a „szellemi munkák”.
c) Végül „közép vagy közös munkáknak” azokat hívjuk, amelyek a testet s lelket szinte egyaránt foglalkoztatják és ha fárasztanak is testileg, de egyben a lelket is üdítik. Ilyenek az utazás (gyalog, lovon, kocsin, hajón, vasúton, repülőgépen), a különböző sportok, mini vadászat, halászat, ha ugyan nem járnak nagy munkával s zajjal.
Tiltva vannak tehát az első csoportba tartozó (a) alatt elősorolt) vagyis szorosan szolgai munkák éspedig oly szigorúan, hogy halálos bűnt követ el, aki azokkal kellő mentő ok nélkül két órán túl vagy kb. harmadfél óráig akár egyfolytában, akár szaggatottan foglalkozik. Sőt könnyebb kézimunkával is halálosan véthet az, aki azokat kb. három órán át folytatja.
Viszont egészen rövid szolgai munka is halálos bűn lehet arra nézve, aki ezzel súlyos botrányt ad. „Jobb volna az ilyennek, mondja Üdvözítőnk, ha nyakára malomkövet kötve a tenger mélyébe merítenék.” (Mt 18,6)
Nagyon világos, hogy a munka adóját elsősorban terheli a felelősség, míg a munkást némely esetben a kényszerhelyzete menti. Mindazonáltal, aki pl. hat szolgájával fél-fél órát dolgoztat mentő ok nélkül, csak bocsánatosan vét, mert egyiket sem vonja el lényegesen keresztény kötelességétől, míg ellenben, aki ugyanazon szolgával két-három órán át mentség nélkül dolgoztat, halálosan bántja meg Istent.
A szellemi és ún. középmunkák, amelyeket b) és c) pontban fölsoroltunk, nincsenek tiltva, mert a vasárnap céljával szükségképpen nincsenek ellentétben.
Nem ritkák az olyan foglalkozások, amelyeknél nagyon bajos eldönteni, vajon melyik csoportba soroljuk azokat. Kétség esetén fontoljuk meg az illető munkák természetét, vajon inkább nevezhetők e szellemieknek, mint testieknek, meg aztán legyünk tekintettel azon a vidéken uralkodó szokásra is.
Így pl. építészeti rajzokat készíteni, a szobornak megadni az utolsó mestervonásokat, művészi képet festeni: szellemi munkáknak tekinthetők; ugyancsak a finom hímzés is, ha ugyan valaki azt hellyel-közzel, mint művészetet gyakorolja. A rendes kötés, horgolás, varrás azonban magukban véve tilosak.
A fényképezés a középmunkák közé sorolható s így megengedhető, kivéve persze a sok munkát igénylő előkészületeket.
Vannak, akik a betűszedést is még a szellemi munkák közé sorolják. Rendes műhelyben sokakkal együtt azonban semmi esetre sem volna fontos ok nélkül tűrhető.
A vízi- s szélmalmok üzembentartása, amelyeknél az emberi munka aránylag igen jelentéktelen, szintén menthető, de csak oly vidéken, ahol ezt az általános szokás megengedhetőnek tartja.
Egyéb tilos foglalkozások
Jóllehet szolgai munkáknak nem mondhatók, de mint a vasárnapnak Istentől kitűzött céljával természetüknél fogva ellenkezők, tiltva vannak:
a) az egyházi s világi bíráskodás ügyvitele, amennyiben ez bizonyos „hivatalos zajjal” van egybekötve, mint az idézés, tanúkihallgatás, esküvétel, az ítélet kihirdetése és végrehajtása. Ellenben nem tekinthetők megtiltottaknak az ügyvéddel tanácskozni, a bíróval az ügyet megismertetni, föllebbezést benyújtani stb.
Az e pontban elkövetett bűn súlya nem az időtartamból, hanem az ügy jelentőségéből s a vele járó „zajból” ítélendő meg. Így pl. súlyos lehet a bűn, ha a bírói eljárás a nagy nyilvánosság előtt megy végbe.
b) Tilosak továbbá a kereskedés és az ún. polgári cselekvények (szerződések kötése stb.). E tekintetben manapság a következő szabályok érvényesek.
1. Az országos vásárok, melyeknél az előkészületek az adás-vevésre már előző nap megtörténtek, ahol a szokás már egyszer ilyen, nincsenek eltiltva. Sajnos, hazánkban e szokás már nagyon régi. Erre mutat a vasárnap elnevezés is (= vásárnap).
2. A hetivásárokat lehetőleg más napra kell áthelyezni. Míg azonban a hatóság másként nem intézkedik, a híveket a szükség többnyire menti a bűntől.
3. Az árverések is tilosak, hacsak itt-ott az istentisztelet után az összesereglett nép tömege nem teszi azokat nagyon megokoltakká s tűrhetőkké.
4. A hivatalos közeg (jegyző) közbejöttével vagy magánúton kötött szerződések, testamentumok stb. készítése; adás-vevés akár üzletekben, akár azokon kívül mind bénítják a vasárnap ünnepi csendjét, nyugalmát s ennélfogva magukban véve szintén tilosak. Mindazonáltal, ha a szokás egyszer már általánossá vált, szoros értelemben nem mondhatók bűnös cselekedeteknek.