A bérmáló püspök rendesen teljes díszben, fején a süveggel, kezében a pásztorbottal jelenik meg, annak jeléül, hogy most nem mint egyszerű pap, hanem mint apostolutód működik.
A bérmálandók mind letérdelnek.
A püspök erre az oltárnál a bérmálandók felé fordulva így imádkozik:
Szálljon le rátok a Szentlélek és a Magasságbelinek ereje őrizzen meg a bűntől. (Felelet:) Amen.
A mi segedelmünk az Úr nevében van. (Felelet:) Aki a mennyet és a földet teremtette.
Uram, hallgasd meg a mi könyörgésünket. (Felelet:) És a mi kiáltásunk jusson elődbe.
Az Úr veletek. (Felelet:) És a te lelkeddel.
Erre a püspök kiterjesztett kezekkel a Szentlélek ajándékaiért így esedezik:
Könyörögjünk. Mindenható örök Isten, ki ezeknek a te szolgáidnak a vízből és Szentlélekből való újjászületés kegyelmét és minden bűnök bocsánatát adtad, bocsásd reájuk a mennyből magát hétféleképpen kinyilatkoztató vigasztaló Szentlelkedet. (Felelet:) Amen.
A bölcsesség és értelem lelkét. (Felelet:) Amen.
A tanács és erősség lelkét. (Felelet:) Amen.
A tudomány és kegyesség lelkét. (Felelet:) Amen.
Töltsd be őket a te félelmed lelkével és jelöld meg őket kegyesen Krisztus keresztjének † jelével az örök életre. Ugyanaz a Jézus Krisztus, a te fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egyetemben Isten, mindörökön örökké. (Felelet:) Amen.
Ezután a püspök sorban a bérmálandókhoz lép, kik a bérmálást térden állva fogadják. A bérmaszülő a bérmálandó mögött áll s a bérmálás alatt jobbját annak jobbvállára teszi.
A püspök krizmába mártott hüvelykujjával a bérmálkozó homlokát megjelöli a szent kereszt jelével, mondván:
N. Megjelöllek téged a kereszt † jelével és megerősítelek az üdvösség krizmájával. Az Atyának † és Fiúnak † és Szentléleknek † nevében.
(Felelet:) Amen.
Közben a püspök a bérmálkozóra háromszor keresztet vet, majd jobbjával arcát érinti, mondván:
Béke veled.
A krizmával megkent homlokot az egyházi szertartáskönyv előírása szerint fehér szalaggal kellene átkötni, míg a kenet teljesen meg nem szárad. Nálunk azonban ez nincsen szokásban, miért is a kenés után a püspöknek segédkező papok egyike a krizmát vattával letörli.
A megbérmált arcának gyengéd meglegyintését általában úgy szokták értelmezni, hogy a kereszténynek késznek kell lennie Krisztusért mindent, még a gyalázatot, arculütést is elszenvedni. A helyes magyarázat azonban a következő: Az ősi Egyházban a püspök a megbérmáltat megcsókolta, miként ezt az egyházirend feladásakor az újonnan felszentelttel ma is teszi. Ezt bizonyítják már csak a kísérő szavak is: „Béke veled”, amelyeknek egyébként semmi értelmük sem volna. Később helyesebbnek látszott a csókot elhagyni s gyengéd, kedveskedő arclegyintéssel helyettesíteni.
Nincs azonban semmi útjában, hogy – ismerve a való értelmét – ezen felül az arculütésnek egyéb jelképes magyarázatát is adjuk, aminő pl. a lelki lovaggáütés avagy hathatós figyelmeztetés, hogy készek legyünk a sérelmeket is elviselni Jézus nevéért.
A bérmálás után a püspök az oltárhoz visszatér, miközben a papság így imádkozik:
Erősítsd meg, Uram, a te templomodból, Jeruzsálemből, amit bennünk cselekedtél. Dicsőség az Atyának stb.
A püspök folytatja:
Mutasd meg nekünk, Uram, a te irgalmasságodat. (Felelet:) És add nekünk a tőled jövő üdvösséget.
Hallgasd meg, Uram, az én könyörgésemet. (Felelet:) És az én kiáltásom jusson elődbe.
Az Úr veletek. (Felelet:) És a te lelkeddel.
Könyörögjünk. Isten, ki a Szenttelket apostolaidnak adtad és azt akartad, hogy ők és az ő utódaik a híveknek tovább adják, tekints kegyesen a mi csekélységünk szolgálatára és engedd, hogy akiknek homlokát a szent krizmával felkentük és a szent kereszt jelével megjelöltük, ugyanaz a Szentlélek az ő lelkükbe szállva és abban lakást véve azt az ő dicsőségének templomává avassa. Aki mint Isten az Atyával és Szentlélekkel élsz és uralkodol örökön örökké. Ámen.
Íme így száll az áldás minden emberre, aki féli az Urat.
A püspök a megbérmáltak felé fordulva áldást ad reájuk, mondván:
Áldjon † meg titeket az Úr Sionról és lássátok Jeruzsálem javait életetek minden napjaiban és nyerjétek el az örök életet. (Felelet.) Amen.
* * *
Az új törvénykönyv megismétli a római szertartáskönyv előírását, hogy a bérmálandók már a püspök első, kiterjesztett karokkal végzett könyörgésénél, valamint a bérmálást befejező áldásánál jelen legyenek. (798. k.) Ez az első kézfeltétel és utolsó áldás azonban a lényeget nem érinti. Mindenki érvényesen meg van bérmálva, akinek homlokát a püspök az előírt szentségi szavak kíséretében krizmával megkente.