„Mert a törvény Mózes által adatott; a malaszt s igazság Jézus Krisztus által lett” (Ján 1,17).
Az isteni szeretet a legszebbet s legédesebbet Jézus lelkében teremtette. Ez az a mű, melyet le is foglalt magának egészen, mondván: enyém vagy lelkem, édes lelkem vagy, szeretlek s a lényeg egységében egyesülök veled. Kielégítem minden vágyaidat, fölkenlek, megkoronázlak. S ez irgalmas szándékait ki is vitte rajta s beállította a létbe Krisztus lelkét, imádásunk, elragadtatásunk karácsonyi vizióját. Tekintsünk e lélek mélységeibe.
a) Ennek a léleknek is első vágya a végtelen, isteni élet: „Vitam petiit a te…” életet kért tőled; s az Isten teljesítette e vágyát s beleöntötte Krisztus lelkébe a természetfölötti, örök élet boldogságát; fénybe, az isteni lényeg szemléletébe teremtette bele. Ez az első lélek, mely látta az Istent; az első, kiben az örök élet vágya kezdet óta örömben váltódott ki, s melyen az örök dicsőség sugara először gyulladt ki. Aki arcába néz, elragadtatással mondja: ó mily szép vagy, elsőszülött testvérünk!
b) Kegyelmekkel koronázta meg e lelket; „posuit in capite ejus coronam”, font neki koszorút; mécset adott kezébe, melynek olaja ki nem fogyott, mert „telve van kegyelemmel és igazsággal”; lelke éjjel-nappal virrasztó, „látó” lélek volt. Talentumokkal látta el „secundum propriam virtutem”, annyit nyert, amennyit elbirt; kiszórta e lélekre az örök igazság összes magvait, s egy konkolyszem sem esett reá; örök tavaszba állította, s a „flos campi”, a búzavirág s a „lilium convallium”, a liliom lett ösvényeinek útszéli virága. Benne élt az Isten-ország összes paraboláinak pszichéje.
c) Képzelheted, hogy mily temperamentuma volt e léleknek, s hogy mily fölséges s örvényes pszichológiát élt át. E lélekben váltódott ki az egész teremtés szeretete Isten iránt; ide csorgott le a szentségnek s kegyelmeknek méze, melyből mi mindnyájan részt nyertünk; átvonult rajta a Szentlélek úgy, hogy kiváltotta a legédesebb s a legillatosabb Istentisztelet érzelmeit a szentírás szavai szerint: „perfla hortum meum et fluent aromata ejus”, menj végig kertemen, s ébreszd föl a virágok illatos sóhaját. Mennyire kell hát szeretnem s mily énekekkel kópiáznom Jézus lelkét; elmerülök az evangélium olvasásába, hadd szóljon hozzám, hogy lássam; „sprich, damit ich dich sehe”.