A bérmálás alkalmával, miképp a keresztségnél történt, szentnek nevét vesszük fel, akit e pillanattól fogva égi mintaképünknek s pártfogónknak méltán tekinthetünk s akinek a bérmaszülő mintegy földi képviselője legyen.
„A bérmálás alkalmával – mondja egyik keresztény író – két vezért választunk az élet ösvényén, egy mennyeit s egy földit. Melyik a mennyei? Az a szent, kinek nevét nekünk a bérmálásban adják, ősrégi szokás ugyanis a keresztnév mellé a bérmálásban egy másik nevet is választani. Ehhez a szenthez mintha csak így szólnánk: Ó, boldog, ki már pályádat bevégzéd! Bátran harcoltál az üdv ellenségeivel s most már tied a dicsőség győzelmi koszorúja! A te védelmed alá helyezem magamat. Taníts meg jól küzdeni! Segítőmül választalak téged. Siess támogatásomra a veszély idején! Tartsd fel pajzsoddal ellenségeim nyilait! Segíts a bűnös csábot legyőzni, segíts az ostromló bűnös vágyakat elfojtani!”
Igen, a szent, kinek nevét a bérmálásban felvesszük, előképünk, barátunk, közbenjárónk, szövetséges társunk kíván lenni a küzdelemben.
„A mennyei mellé földi pártfogót, vezetőt is kapunk, a bérmaszülőt. Mire való ez? Láthattátok sokszor, hogy az újonc mellé tapasztalt, kiképzett katonát adnak, hogy ez amazt a gyakorlatokra kioktassa, hogy egyszer aztán az ellenséggel szembe tudjon nézni. Éppen így kötelessége a bérmaszülőnek is pártfogoltját a lelki csatákra megtanítani, vagy – miként Borromei Szent Károly mondja – a megbérmáltat a napi harcok győzelmes megvívására mintegy bevezetni, őt példával s intelemmel kioktatni, hogy az üdv útján járjon s keresztény erényeket gyakoroljon. Tegye figyelmessé lelki gyermekét a lélek veszélyeire, az ördög cseleire, a világ csalárdságára, a földi gyönyörök hiúságos voltára. Mutasson rá az égi pártfogó ragyogó példájára, óvja őt a tévtanoktól, bátorítsa a csüggedésben, szolgáljon neki tanáccsal a kétségekben, emelje fel, ha elesett. Ezért teszi a bérmaszülő jobb kezét a bérmálandó jobb vállára. (Schmid: Die sieben Sacramente. 107.)
Jegyzet: Bár hazánkban szokásos, de éppen nem szükséges, hogy a bérmálásnál más nevet válasszunk, mint amelyet a szent keresztségben kaptunk. De feltétlenül tegyük ezt meg, ha keresztnevünket szent még nem viselte.