Miként minden szentségnél, úgy a bérmálásnál is a szentségi jel az ún. anyagból és alakból tevődik össze.
Szokásos továbbá az egyházi nyelven távolabbi s közelebbi anyagot is megkülönböztetni. Távolabbi az anyag, amennyiben azt magában véve, a szentségtől függetlenül gondoljuk. Ilyen pl. a víz, olaj, kenyér. Közelebbinek nevezzük az anyagot, ha azt úgy tekintjük, ahogy az a szentség kiszolgáltatásánál alkalmazásba jön: pl. vízöntés, olajkenés.
Forma, alak alatt pedig azokat a szavakat szoktuk érteni, amelyeket a szentségi anyag alkalmazása közben ki kell mondanunk, hogy általuk a szentség létesüljön. A bérmálás távolabbi anyaga a püspöktől megáldott krizma.
A krizma olajbogyónak nedve, melybe hagyományos szokás és utóbb már egyházi törvény folytán balzsam van elegyítve. A keletiek a balzsamhoz még mintegy negyvenféle illatszert is adnak, hogy ezzel kifejezésre juttassák s jelképezzék a Szentlélek segélyének bőségét s azoknak az erényeknek illatát, amelyek csíráit a bérmálás ülteti lelkünkbe.
Úgy látszik, a szentség érvényéhez tartozik, hogy a krizmát felszentelt püspök áldja meg. Az Egyház ugyanis ehhez szívósan ragaszkodik s pedig nem csupán nyugaton, hanem a keleti szertartásban is, amely szerint a bérmálást közönséges áldozópap is kiszolgáltathatja.
Egyéb olaj, még ha azt a püspök szentelte volna is meg, de nem a bérmálás céljára, csupán kétséges anyag, miért is csak szükség esetén és feltételesen lehetne igénybe venni.
Jegyzet: A püspök ugyanis nagycsütörtökön háromféle olajat szentel: a betegek olaját (oleum infirmorum: O. I.); a katekumenek, hitújoncok olaját (oleum catechumenorum v. salutis: O. S.) és a krizmát (Sanctum chrisma: S. Ch. v. Ch.).
A betegek olaja az utolsó kenet kiszolgáltatásakor s a harangszentelés alkalmával jön alkalmazásba. A katekumenek olaja a megkeresztelendőknek, áldozópapoknak és királyoknak felkenésénél szerepel. A krizmát pedig az Egyház a megkeresztelteknek s a püspöknek felkenésére s egyes tárgyak, minők a kelyhek, patenák, oltárok s harangok (belső részének) megszentelésére használja.
A bérmálás közelebbi anyaga kettős. Kézfeltétel s a bérmálandó homlokának krizmával kereszt alakban való megkenése. Mind a kettő egyszerre érvényesül, midőn a püspök tulajdon kezével a bérmálandó homlokát megkeni. A keresztforma a kenésnél azért látszik lényegesnek, mert a szentség alakjának, mely a keresztet említi, csak így van igazi értelme.
A kenésnek továbbá közvetlenül a kézzel, minden eszköz kizárásával kell végbemennie, mert egyébként kézfeltevésről szó alig lehetne.
A krizma a Szentlélek ajándékait jelenti. A vele való kenés tehát azt jelképezi és eszközli, hogy a bérmálásban malasztot, erősséget, a Szentlélek teljét kapjuk. És íme, mily találóan fejezi ki a krizma a bérmálás malasztját és egész jelentőségét. Olajból és balzsamból áll. Az olaj erőt ad a lankadt tagoknak, – a bérmálás által is megerősödik a gyenge ember hitében. Olajjal kenték meg hajdan tagjaikat a küzdők, bajnokok, hogy az ellenfél kezéből könnyebben kicsússzanak; – a bérmálásban is harcos lesz az ember, belép Jézus Krisztus nagy lelki hadseregébe. Az olaj, ha ruhára esik, nyomot hagy maga után, melyet a víz ki nem mos; – a bérmálás is eltörölhetetlen jelet hagy a lélekben hátra.
A balzsam, a krizmának második alkotórésze, szintúgy jelentőséggel teljes. Tudjuk róla, hogy a vízbe keverve, fajsúlyánál fogva az edény fenekére száll. A kereszténynek is főképpen az alázatosság fegyverével kell küzdenie s nem saját erejére és okosságára, hanem arra támaszkodnia, aki a gyengéket megerősíti. A balzsam óvószer a rothadás ellen. Ezért szokták a holttetemeket is bebalzsamozni. A bérmálás balzsama viszont a lelket őrzi a bűn rothadásától. A balzsam kellemes illata pedig arra figyelmeztet, hogy a megbérmáltnak erényei s jócselekedetei illatát kell mindenütt terjesztenie.