„Tiszteljük a múltat és éltessük tovább!”
Magyarország állapota a Szent István halálát követő emberöltő alatt nagyon szomorúra fordult. Belülről trónviszályok, kívülről idegen támadások fenyegették. Még nagyobb baj volt, hogy a nemzet nemcsak politikailag, hanem lelkileg is megoszlott. Egyik része teljes odaadással csüggött Szent István nagy alkotásain, a keresztény hiten és a királyságon, a másik ellenben még mindig gyanakvó szemmel tekintett a kereszténységre és visszasírta az ősök pogány szabadságát és szabadosságát.
Ezek a titkos Koppányok és Vaták úton-útfélen azzal példálóztak, hogy a kereszténység az idegen befolyás szálláscsinálója és a magyar faji sajátosságok megölője. És szavuk sokaknál meghallgatásra talált; sokan elhitték nekik, hogy a kereszténység és magyarság tűz és víz, és hogy következésképen lehetetlenség valakinek egyszerre jó kereszténynek is meg jó magyarnak is lennie.
Így a nemzet lelki meghasonlása napról-napra mélyebbé vált. A meghasonlást nyomon követte a közerkölcsök nagymérvű süllyedése, a pogány babonák terjedése, a lopás, rablás és erőszakoskodás elhatalmasodása és a barbár életformák visszaütése.
Ilyen előzmények után lépett a trónra Szent László és fölséges egyéniségével egyszerre feloldotta a kínzó ellentéteket. Hiszen ő hiánytalanul egyesítette magában mindazt, amiért a jó magyar és a jó keresztény lelkesedett. Ő hős volt a javából. A többiek sorából egy fejjel kiemelkedett daliás termetével; férfias szép megjelenésével első látásra meghódított mindenkit, aki érintkezésbe került vele. Amellett ízig-vérig keresztény volt; az evangélium tanításait nem csupán ajkán hordozta, hanem életével meg is valósította. Ő tehát tősgyökeres magyar dalia és egyben szent tudott lenni, és ezzel a nagyszerű szintézissel végképpen kitépte a bizalmatlanság tövisét, mely a kereszténység iránt még sok magyar szívben ott sajgott.
Szent László 1046 táján született Béla magyar herceg és Rikiza lengyel királylány frigyéből. Nem magyar földön, hanem Lengyelországban látta meg Isten szép világát, ahol atyja számkivetésben élt. De már 4-5 éves korában Magyarországba került s legszebb gyermekéveit a Tiszántúl főerősségében, a bihari várban töltötte. Itt kapta azokat a mély benyomásokat, melyek őt a magyarság legnépszerűbb hősévé avatták; de itt sajátította el azokat az erényeket is, melyek szentté formálták egyéniségét.
Vallásos nevelésében anyjának volt főrésze, aki gyermekkorát a Rajna-mellék egyik kolostorában töltötte, és ott szívta magába a clunyi reform szellemében megújhodott katolicizmus mélységes hitét és cselekvő készségét. Nagyra hivatott fiában ő keltette életre a buzgó áhítat és alázat szellemét, mely kora fiatalságától koporsójáig hű kísérője maradt. De anyja mellett nem kevésbé kiváló nevelőmestere volt atyjában. Hiszen Béla herceg már lengyelországi tartózkodása idején, mint korának egyik legvitézebb daliája és legjobb hadvezére volt ismeretes és azóta magyarországi diadalaival csak gyarapította babérait.
Joggal feltehető tehát róla, hogy mintaszert katonai és lovagi nevelésben részesítette fiát. Később pedig sógorának, Kázmér lengyel királynak az udvarába küldötte őt. Innét csak 1061 elején került haza a közben tizenöt éves ifjúvá serdült herceg, mikor Magyarország trónján már atyja ült.
Mikoron méglen gyermekded volnál,
Kihoza Béla király jó Magyarországba,
Hogy dicsekednél te két országban,
Magyarországban és mennyországban.
Letelepedél Bihar-Váradon…
– írja kedvesen a Szent László királyról szóló ének, a régi magyar irodalom e gyöngyszeme.
Ettől kezdve rohamosan űzték egymást az események a gyorsan érő ifjú életében. Tizenhét éves korában elvesztette atyját s unokatestvére, Salamon elől Lengyelországba volt kénytelen menekülni. 1064-ben bátyjával, Gézával egyetemben visszatért és harcra készülődött Salamon ellen. De a püspökök közbevetették magukat és összebékéltették a rokonokat. A hercegek elismerték Salamont királynak, és ez viszont átengedte nekik az ország keleti harmadát.
László így ismét visszakerült kedves bihari várába. De nem sokáig pihenhetett benne. A pogány besenyők ugyanis 1068-ban betörtek az országba és szörnyű pusztítást és fosztogatást vittek végbe. Salamon rokonaival azonnal utánuk eredt és a szolnokdobokai Cserhalomnál megsemmisítő vereséget mért rájuk.
A csata igazi hőse azonban nem a király, hanem az akkor huszonkét éves László herceg volt. Egymásután négy besenyő vitézt vágott le; majd egy ötödiket, aki egy magyar lányt akart elrabolni, vett űzőbe és kemény tusa után azt is legyőzte. Ez volt a fiatal herceg első bemutatkozása és ezzel egyszerre megnyerte a harcias magyarság tiszteletét. Egyszerre ő lett a nemzet bálványa, és fejedelmi alakja körül már fiatalon megindult a legendaképződés. Katonái csodákat beszéltek vitézségéről, rettenthetetlen bátorságáról és harci bárdjának ellenállhatatlan erejéről.
Már az egész nemzet ünnepelt hőse volt, mikor Salamon bukása és a jó Magnus (Géza) király halála után (1077) a közbizalom őt kívánta Szent István trónjára. László elfogadta a felajánlott koronát s tizennyolc esztendőn át (1077-1095) ő intézte nemzetünk sorsát.
Uralkodása méltó folytatása s nem egy tekintetben kiegészítése volt Szent István uralkodásának. Mindenekelőtt tartósan megoltalmazta az országot a keletről fenyegető barbár veszedelemmel szemben.
A besenyők helyébe telepedett pogány kunok ugyanis három ízben is (1085., 1091., 1092.) betörtek hozzánk és széltében-hosszában dúlták és fosztogatták az országot. László mindannyiszor olyan keményen megverte őket, hogy a legenda szavai szerint „a karvaly körmétől megtépett rucák módjára” voltak kénytelenek menekülni.
Sokezret foglyul ejtett közülük s ezeket megkeresztelkedésük után mint békés polgárokat az ország különböző részeiben letelepítette. Nevezetesek ezek a harcok azért is, mert bennük ragyogott fel először a keresztény magyarság új történeti hivatása: védőbástyát emelni a Nyugat kereszténysége számára a Kelet hordái ellen.
Nemzetünk vállalta a föladatot. Szent királyának vezérlete alatt a vele született vitéz lendülettel vetette magát a harcba. Az első diadalmas csaták a színes élmények hosszú sorát hímezték történelmünkbe és megnyitották a magyar lovagkor világát, melynek legszebb epizódjai a szent király homlokát fonták körül a bámuló kegyelet virágaival. (Tordai hasadék, Szent László pénze, füve, forrásfakasztás stb.)
Nem kisebb érdeme Szent Lászlónak, hogy egyidejűleg befelé is rendet teremtett az országban. Szigorú törvényeivel hadat üzent az országszerte eláradt tolvajlásnak és rablásnak. Ugyanígy sikerült eltüntetnie a pogányság utolsó emlékeit is. Utána már nem kellett többé újabb Koppányoktól és Vatáktól tartani.
Más tekintetben is sokat tett az Egyház érdekében. Az újonnan meghódított szlavon részek számára Zágrábban püspökséget alapított, a kalocsai érseket, délvidéki hódításaira való tekintettel Bácsra, az erdélyi püspököt Gyulafehérvárra, a biharit pedig Nagyváradra költöztette.
A Szentjobb őrzésére a Berettyó völgyében a szentjobbi apátságot rakatta; ugyancsak az ő nevéhez fűződik a bátai, kolozsmonostori és somogyvári bencés apátságok alapítása. Sokat fáradt abban is, hogy a magyar katolikus egyház életét fokozatosan VII. Gergely tisztult eszményéhez igazítsa. Végül azzal, hogy a magyar kereszténység első hőseinek, Szent Istvánnak, Szent Imrének és Szent Gellértnek ereklyéit a pápa engedélyével oltárra emelte (1083), minden idegennél vonzóbb nemzeti eszményképeket állított a magyar kereszténység elé.
De Szent László nemcsak nagy király és nagy hadvezér, hanem egyúttal nagy szent is volt. A montecassinói apáthoz intézett levelében alázatos lélekkel gyarló embernek vallja magát, mert – úgymond – a világi méltóság érdekeit alig lehet másként, mint bűnök árán előmozdítani. Fényes győzelmeit nem a maga vagy harcosai vitézségének, hanem a szent férfiak imádságának tulajdonítja.
Másik királyi erénye volt a nagylelkűség. Az áskálódó Salamonnak újra meg újra megbocsátott és még az ellenségeivel való cimborálás után is hajlandó volt őt kegyelmébe visszafogadni.
Igen fontos szerepet töltött be uralkodásában az igazságszolgáltatás újjárendezése. Az évtizedes testvérharcban és az egyéb belső küzdelmekben erősen megrendült a törvények kötelező ereje. Különösen elhatalmasodott a tolvajlás, és meglazultak az erkölcsi életet szabályozó törvények.
Ezt nem tűrhette az a László, akiről a krónikás ilyen jellemzést ad:
„Minden ítéletében Isten félelmét tartotta szeme előtt.”
Ezért uralkodása második évében, 1078-ban Pannonhalmán a papság és előkelők jelenlétében szigorú törvényeket hoztak a megrendült vagyonbiztonság megerősítésére. Nem kímélték az előkelő és gazdag embereket sem. Aki egy tyúk értékénél többet lopott vagy elorzott, fölakasztották. Az emberölést sem torolták meg ilyen szigorúan. Az 1085 táján hozott újabb törvénykönyvből az tűnik ki, hogy a szigorú rendszabályok hatásosak voltak, s egyiket-másikat enyhíteni lehetett.
A kor szelleme, másrészt László nagy tekintélye és egyházias gondolkodása hozta magával, hogy az egyháziak életviszonyainak szabályozásába is belenyúlt. Az 1092-ben Szabolcsba összehívott zsinaton intézkedtek a papok házassága ügyében, tilalmazták az egyházi javak elidegenítését, s rendezték az ünnepek és böjtök megtartását. Ugyanez a zsinat büntetéssel sújtja a pogány szokásoknak hódolókat, és szabályokat léptet életbe az erkölcsi élet védelmére, mind a házasságon belül, mind azon kívül.
Közismert volt László vendégszeretete. Nem egy királyi vagy fejedelmi sarj talált nála menedékre. Udvarában neveltette fivére, Géza két fiát, Kálmánt és Álmost, valamint András király Dávid nevű fiát, s egy ideig Salamont is udvarában tartotta, mindennel ellátva őt rangjához mérten, amíg csak önként el nem távozott az országból. A magyar nemzet és az Egyház szolgálata nyilvánult meg abban is, amikor István, Imre és Gellért ereklyéit 1083-ban fölemeltette, az egyházi és világi nagyok, valamint hatalmas néptömeg jelenlétében.
Ezzel a magyar népnek a saját nemzetéből adott szent példaképeket.
„Szinte állandóan a tenyerén hordja, kardja élén hordja az életét: minden pillanatban kész odadobni azt Egyháznak, hazának, egyeseknek – mindennek és mindenkinek, akikben, amiben azt a két szentséget látja testet ölteni, amelyért élt: a magyar ügyet és az Isten ügyét” – írja róla Sík Sándor.
Egész élete, eljárásai, intézkedései a szentség jegyét viselik magukon.
Már a krónikás is úgy jellemzi, mint aki „mindenkor rugalmas volt és szelíd.” Vigasztalta a bajtól sújtottakat, fölemelte az elnyomottakat, az árvák kegyes atyja volt. Az ország minden lakosa csak kegyes király néven emlegette.
„Egyik legszebb jellemvonása a megbocsátás volt. Salamont nem büntette meg a kor szokása szerint, csak fogságra vetette egy időre, s „ő maga folyvást imádkozott Salamonért, hogy térjen meg Isten törvényéhez.”
Az ének László külsejét sem győzi dicsérni:
„Te arcul tellyes, szép piros valál,
Tekéntetedben embereknél kedvesb,
Beszédedben ékes, karodban erős,
Lám, mendent te ejtesz, ki teveled küzdik.
Tagodban ékes, termetedben díszes,
Válladtul fogva mendeneknél magasb;
Csak szépséges császárságra méltó,
Hogy szent korona téged méltán illet.”
Épp így kitűnt lelkével. „Testedben tiszta, lelkedben fényes, szívedben bátor, miként vad oroszlán.” Amikor tehette, szeretett félrevonulni és imádkozni. Imáinak hatásossága nyilvánul meg az alakját körülfonó legendákban is: az üldöző ellenség előtt a szikla meghasad, éhező katonái táplálására szarvascsordák jelennek meg, imájára víz fakad a sziklából, az ellenség elé dobott pénzei kővé változnak…
Ugyanígy lesz „Szent László füve” gyógyír a betegség ellen.
Nem csoda, hogy híre a határon túl is elterjedt, benne látták a kor egyik legszebb lovageszményét, s kiszemelték a keresztes hadak vezérének. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert 1095. július 29-én az örökkévalóságba költözött. Egy ideig a somogyvári monostorban nyugodott „boldog teste” (Arany János), később Váradon helyezték végső nyugalomra.
Kultusza halála után hamarosan kifejlődött. Tulajdonképpen maga a nép avatta szentté, mielőtt az Egyház hivatalosan megtette volna. Seregestől keresték föl sírját, nemcsak a gyógyulást, vigasztalást óhajtók, hanem a vitában álló peres felek is. A csodás gyógyulások híre gyorsan terjedt.
A szent király ereklyéibe vetett bizalom egyre növekedett; szokássá vált, hogy itt döntsenek el nagy fontosságú pereket, és László oltára előtt tegyenek esküt.
Itt tartották az 1134. évi nemzeti zsinatot, s itt döntötték el egy alkalommal a zágrábi püspök perét is. Ezek után az Egyház hivatalos lépése sem váratott soká magára.
III. Béla király sürgetésére III. Celesztin pápa 1192-ben László királyt a szentek sorába iktatta.
A szent lovagkirály hatása népe körében az idők folyamán csak növekedett, egyesek szerint még Szent Istvánét is felülmúlta. A nagyváradi székesegyház előtt állították föl híres lovasszobrát, a Kolozsvári-testvérek alkotását, amely – az ének szerint – „fénylik, mint a nap, ragyog, mint az arany: Nem elégszik senki tereád nézni.”
Állítólag ennek mása a győri székesegyház hermája, amely fenséget, erőt, s egyúttal nyájasságot is sugároz; ez volna a szent király igazi arca. A mindig győzelmes „Bátor László” lett a katonák védőszentje, nevének oltalma alatt vonultak a csatába, s ez volt a csatakiáltásuk: „Szent László, segíts!”
1684-ben, a törökök elleni fölszabadító háború idején egy külföldi fültanú elbeszélése nyomán följegyezték, hogy a katonák a tábortűznél „fél óráig zenéltek és magyar víg dalokat mondottak Szent László tiszteletére, kinek épp aznap ünnepe volt”, tehát tisztelete még akkor is elevenen élt!
DR. KARÁCSON IMRE – SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY ÉLETE
Előszó
Nyolczszázados idő kegyeletes emléke vezet vissza a multba, hogy elbeszéljem szent László király életét. 1095-ben hunyt el szent királyunk, a legendák hőse, a népregék csodás alakja, ki a magyar faj összes erényeinek megszemélyesítője és magyarságunk leghivebb képviselője volt.
A szent és nagy király halálakor – ugy olvassuk a legendában – az egész országban „nagy siralom és bánat támada ilyen kegyes királynak halálán” s most nyolcz század mulva nem siránkozással, hanem hálával és magasztalással emlékezünk meg róla s áldjuk a Gondviselést, hogy őt nekünk adta.
Ragyogó erényei fényt árasztottak a magyar hazára s óriási tetterejével magával ragadta nemzetét és felemelte azt a hatalom, a dicsőség szédítő magaslatára. Jólét és boldogság virágzott kormányzása alatt, mert a szent és kegyes király őrködő szeme vigyázott mindenre. Halála nyolczszázados évfordulójakor – a jelen napjaiban – megemlékezünk róla; emlékezete a multnak fényét, példája a jövő szebb reményét hozza elénk.
A szent király emléke feledhetetlen marad mig csak keresztény és hazáját szerető magyar lesz e földön. A nemzeti kegyeletből kiválóbb rész illeti meg Győr városát, mert itt talált biztos menedékhelyet a szent király legdrágább ereklyéje.
E kegyelet inditotta a győri Szent-László-Társulatot arra, hogy a szent király halálának nyolczszázados évfordulója alkalmával eme kis életrajzot szent László tisztelőinek, különösen az ifjuságnak kezébe adja, hogy emlékét hiven őrizze s Isten és a haza szeretetére tanító példáját kövesse.
Elbeszélem szent László életét történetiróink legjobb és legujabb műveinek valamint a szent király két legendájának felhasználásával. Szöveg között sokszor megszólaltatom a legenda szavait, hogy a régiek igazi felfogását ismertessem meg. Felemlítem a regéket is a történet közben. Miként a százados fának törzsére felkuszik a futó növény s ifjui külsőt ad annak: ugy a történet többszázados nagy alakjait is a legendák és regék sokasága veszi körül s ezek által folyton él emlékük a nép ajkán. Nem akartam azért elhagyni a regék megemlítését, de ezt oly módon tettem, hogy a rege el ne fedje a történetet s a kettő össze ne keveredjék. Az egyes regéket azon eseménynél beszélem el, a melyhez hozzáfüződnek vagy legalább a történeti idő és hely megsértése nélkül hozzáfüzhetők.
Elhagytam olyan történeti dolgokat, melyek közvetlenül nem a szent király életét, hanem kormányzása alatt az ország politikai, jogi vagy társadalmi helyzetét ismertetik meg, melyek ilyen irányu, főkép vallási és hazafiui épülésre szolgáló könyvecskében fölöslegesek.
Szolgáljon e kis mű a szent király iránt való tiszteletnek s az Isten és a haza iránt való szeretetnek ápolására.
Győrött, 1895.
Dr. Karácson Imre.
Az életrajzi mű teljességében ezen a linken olvasható:
https://mek.oszk.hu/11200/11210/11210.htm
Részletek…
A kegyelet érzelmével emlékezünk meg szent királyunkról s magasztaljuk emlékét, mert:
»dicső dolog volt Istentől adott ily nagy kormányzóval meglátogattatni.«
Nevének fénye az idők távolságával nem kisebbedik, tisztelete háladatos nemzeténél – úgy reméljük – mindig fenmarad. E tisztelet nyilvánult szerte a hazában az 1892. évben, midőn kegyes királyunk szentté avatásának hétszázados évfordulóját ünnepeltük. E tisztelet nyilvánul, midőn nyolczszázados emlékét ünnepeljük meg azon évnek, a mikor a halandók sorából a megdicsőültek közé költözött.
Szent László megtalálta az utat és módot arra, hogy a nemzetet Krisztus egyházával egészen összeegyeztesse, mert belátta, hogy boldoggá és naggyá teszi ezáltal hazáját.
Az igazi keresztény magyarnak vallásos lelkülete s honszeretete nyilvánult életében és tetteiben s vonzó példájának fénye hivogatólag ragyog át a késő századokra, buzdítva, lelkesítve az Isten és a haza szeretetére.
A szent király példájáról, nagy és fenséges erényeiről vajha soha ne feledkeznék el nemzete!
Különösen ti hazám ifjai! az ezer éves magyar hazának reményei, kiknek a Gondviselés az uj ezredévet nyujtja működési terül, ne feledkezzetek el László király példájáról.
A szent király példáján lelkesülő kegyelet üli ünnepét az ő emléknapjain s e kegyelet fokozódottan éljen szivetekben. Szeressétek azon egyházat, melynek tanítása oly nagygyá nevelte szent Lászlót, szeressétek e hazát, melyért szent László mindenkor önzetlenül fáradott s melyet nagy tetteivel dicsővé tett.
Élt a magyar nemzet Szent László ideje óta is fényes napokat, de élt még többször gyászos éveket.
A rege azt beszéli, hogy mikor elődeink idejében egykor nagy veszély fenyegette az országot, László király felkelt sirjából, hogy megvédje nemzetét.
Keresztény magyar nép! e rege figyelmeztet, hogy fogadd vissza szivedbe szent László hitét s valósítsd meg azt az életben, akkor felébred sirjából szent László szelleme, hogy újra dicső, hatalmas és boldog legyen a magyarnak ezredéves hazája.
Szent László dicsőségét s népszerü tiszteletét hirdetik a magyar költőknek szebbnél szebb versei. Alig van életének csak egyetlen mozzanata, alig van egyetlen regéje, mely ne lett volna szép költeményben megénekelve. Legnagyobb költőinknek szolgáltatott ő méltó tárgyat rendkivüli élettörténetével s lelkesíteni fogja az utókor költőit s művészeit mindenkor, a mig csak a nagy ősöknek s az ősök nagy erényeinek tisztelete a szivekből ki nem hal.
A legrégibb magyar egyházi ének szent László királyról mely mai napig fenmaradt, valószinüleg még az Árpád-házi királyok idejéből való. Annyi bizonyos a benne előforduló egyik-másik kifejezésből, hogy már a XIV. században használatos volt, noha a jelenleg fenmaradt példánya későbbi korban lett leirva.
Vajon miben volt a varázsereje..?
Talán Prohászka Ottokár fogalmazta meg legkifejezőbben:
„A magyar eszmény Lászlóban lett kereszténnyé és szentté… A kereszténység ezentúl már nemzeti életté, a keresztény király a nemzet hősévé lett.”
Ilyennek érezte és tudta az énekszerző is:
Idvezlégy kegyelmes Szent László kerály!
Magyarországnak édes oltalma,
Szent kerályok közt drágalátus gyöngy,
Csillagok között fényességes csillag!
Szentháromságnak vagy te szolgája,
Jézus Krisztusnak nyomdoka követi;
Te szent léleknek tiszta edénye,
Szűz Máriának választott vitéze.
Szent László tiszteletét s a benne helyezett bizodalmat hirdeti a számos helység, mely szerte a hazában a szent király nevét viseli. A szent király vallásos és hazafias működésének folytatását pedig a róla nevezett Szent László-Társulat tűzte ki feladatául, mely az ország fővárosában és több vidéki városban is Szent László szellemétől lelkesítve nemes buzgalommal működik feladata teljesítésén…
Istenünk, aki Szent László királyunkat, a te hitvallódat csodálatos könyörületességeddel a vétekből a bocsánatba, s mert igaz volt, a dicsőségbe vitted föl, kérünk, add, hogy aki kormányzónk volt a földön, pártfogónk legyen a mennyben!
HIMNUSZ SZENT LÁSZLÓ KIRÁLYHOZ
Ki tudja méltón zengeni híredet, László, dicső szent, hősi csatáidat?
Hol van a vers, mely eldalolja győztes erőd, diadalmi fényed?
Erényeidnek csillaga tündökölt, s Isten hatalma támogatott, midőn
sok ellenségedet legyőzted, s féltek, akárcsak a mennykövektől.
Minden erényed közt az a legnagyobb, hogy elnyomottak támasza, vigasza
lettél, s magadnak így szereztél hősi nevet ragyogó csatákon.
Csak a mennyország tündökölő honát akarta minden szívdobogásod itt,
s bár nyújtották, el nem fogadtad impérium jogarát a földön.
Tőled tanultuk: a nyugalom mit ér, a béke több, mint a hatalom maga,
s ne vessük el, ha nem kívánja a haza nagy, remegő veszélye.
Ó, esdj a földön ittmaradottakért, hogy hittel éljünk, bízva, reménykedőn
örök hazánkért, és lehessünk mennyei szent koronára méltók.
Örök dicséret zengje a Három-Egy Istent, ki nekünk adja: erényeink
a hősi fokra jussanak fel a szoros út dicséretében. Amen.
FOHÁSZ SZENT LÁSZLÓ PÁRTFOGÁSÁÉRT
Add, Urunk, hogy hazánk főpásztorai és papjai,
Szent László király bölcsességével vezesse hívő népedet!
Áldd meg, Urunk, népünk áldozatos munkáját,
amint segítetted Szent László királyt hősi küzdelmeiben!
Oltalmazd, Urunk, egyházközségünket minden veszedelemtől
Szent László királyunk égi pártfogása alatt!
Add meg, Urunk, hogy férfi híveink Szent László királyban
lássák meg az erős hitű, Istenben bízó ember eszményképét!
Add, Urunk, hogy betegeink csodatévő Szentednek közbenjárására gyógyulást nyerjenek! Amen.
KÖNYÖRGÉS SZENT LÁSZLÓ NEMZETÉNEK IFJÚSÁGÁÉRT
Kérünk Istenünk, segíts fiataljainkat, hogy Szent László
bölcsességével hozzák meg döntéseiket életükben!
Áldd meg, Urunk gyerekeinket, hogy tanulmányaikat,
kötelességeiket Szent László hősi küzdelmével folytassák!
Mennyei Atyánk oltalmazd a kicsinyeket és a fiatalokat mindentől,
mely lelkükre, testükre káros lehet!
Add meg, Urunk, a fiataloknak, hogy példaképeik egyházunk
szentjei legyenek, és erős hitű, Istenben bízó emberekké váljanak!
Add meg, Urunk nemzetünk ifjúságának, hogy Szent László útján járjanak:
‘Testedben tiszta, lelkedben fényes, szívedben bátor’!
Áldd meg, Urunk a szülőket, hogy amint a Szent király vezette népét,
úgy vezessék ők is gyermekeiket!
Urunk, Istenünk, aki Szent László királyban a hit bajnokát és a csodát érdemlő bizalom példáját adtad nekünk, engedd, hogy a hitben és a reményben mi is az ő nyomdokain járjunk. Krisztus a mi Urunk által. Amen.