a) Először kilátásba helyezi őt az Úr. A bukás után leereszkedett közénk s megfogta kezünket; romok közt éltünk, de szent vizióban megmutatta nekünk a „coelestis urbs”-ot; büntetést szabott ránk, de benne rejlett az Istenhez közeledésnek minden áldása. – Zárt kapuja előtt az elvesztett paradicsomnak ült Éva; szintén még zárt kapuja előtt az Isten földi paradicsomának áll Mária. Két asszony, két ország! Az egyház tényleg oly dómhoz hasonlítható, melynek portáléja „Mi asszonyunk”. Liebfrauenkirche a kereszténység. – A Szent Szűz e templomnak oltára is. Adventben ez a templom s oltár olyan, mint nagymise előtt; le van terítve tiszta gyolccsal, meg van gyujtva minden gyertyája; csengetnek már, fölzúg az orgona s az ének: Harmatozzatok égi magasok! De Krisztus még nem jött el. Majd eljön! Az erős asszony fia lesz. Anyjára már rámutatott az Úr; a fia is eljön! Ott kuporgok a Szent Szűz lábainál, a mennyei város kapujánál, mint a koldus; kopogok szent szívén, hogy nyissa meg az élet kapuit nekem is.
b) A történelem készített elő rá sok rossz napon át, mikor „az átok és hazugság, a gyilkosság, lopás és házasságtörés eláradtak, és a vér a vért érte” (Ozeás 4,2); mikor „sírt a föld és elerőtlenült mindenki, ki azon lakott” (Oz. 4,3). Nézte az Úr fölülről; nézte az állathoz hasonult embert s mondá: legyen hát, lejövök s „magamnak eljegyezlek téged mindörökre, eljegyezlek igazságban s ítéletben, irgalomban és könyörületben” (Oz. 2,19). Azóta vártuk, hogy mikor is lesz már köztünk s közel hozzánk az Úr! Ó ne felejtsük el e mérhetetlen kegyet, s zúgjanak harangjaink reggel, délben, este, s teljék meg lelkünk annak tudatával: itt van, köztünk van az Úr, akit oly soká vártak, s érezze meg az élet, a pogány, a hitetlen élet ez üdvözítő tudatnak áldását s vonzódjanak nyomainkban a lelkek püspökéhez. Nem sokat disputálni; hanem élni, élni diadalmasan!
c) Azután eljött a mennyország, s az Krisztus volt, ki mennyországot hordozott magában, – mennyországot nyitott meg nekünk keresztje által a halál utánra – s mennyországot megalapítani tanított minket önmagunkban. Minderről természetesen tan is van, de mindez voltaképen tény és valóság: mennyország itt és ott. Aki csak a túlra néz, az gyümölcsöt akar virág nélkül s virágot gyökér nélkül. Az evangélium pedig egyben gyökér, virág és gyümölcs. Krisztus itt akar bibliás életet; hitben, szeretetben, reményben átélt földi mennyországot, melyből kinő a földöntúli. – Istenem, én is ezt az egész evangéliumot akarom, s főgondom, hogy itt éljem át a krisztusi mennyországot. Mily kegyelem nekem Krisztus, ki ebbe bevezet. Nyomait szemlélem, csodálom, csókolom és követem.