a) „Ellenkezést vetek közötted és az asszony között”, (Gen. 3,15). Az ellenkezést Isten a lázadás s tagadás szelleme s a diadalmas asszony közé veti. Amaz bízott eszében s erejében s mondta: elég vagyok magamnak, nem szolgálok, nem hiszek, az ég csillagai fölé építem trónomat. Az ő ivadéka a kétkedő, tagadó, elsötétült ember. Az asszony pedig tulajdonképen az, aki mondotta: íme, az Úr szolgálóleánya, aki hitt s fölmagasztaltatott. – Ellenkezés van az Isten iránti odaadás, a hit s a tagadás közt. Vigyázz, mikor a rossz és jó tudásának fája alatt elhaladsz s azt súgja neked valami: tudsz te is; mikor gondolat, vér, szenvedély az erős öntudatosságot szakításra ingerli; mikor gladiátorok kardjai csattognak körülötted, nagy, üres nevek, melyek hitetlenségre vagy szabadosságra ingerelnek. Légy ellenkezésben mindezzel s állj az Asszony pártján.
b) Ellenkezést vet az Úr a tagadás és rombolás szelleme s az Asszony közé. Amaz vitriollal, tűzzel dolgozik, fölforralja az ember vérét, fölszítja szenvedélyét s a sárba vonszolja. Olyan az ivadéka is, tisztátlan, élvsóvár, moslékkal él; megfertőzteti gondolatait s érzéseit. – Ezzel szemben a Szent Szűz a szép, tiszta, fölséges asszony. Látókká tesz (boldogok a tisztaszívűek, ők meglátják az Istent), erősekké tesz, megedzi akaratunkat, – oltalmunk, támaszunk lesz. S a levertség, a csüggedés, az életuntság nem kísért körülötte, mert az élet szép szeretetére megtanít.
c) „Ő fejedet rontja meg, s te sarka után leselkedel.” A fény és sötétség, az üdv s átok harcaiban Szűz Mária nemcsak a betlehemi édesanya, hanem az „erős asszony”. A harcoló ész a Szeplőtelenben találja föl eszményét, ki a tévelyt, hazugságot s álfölvilágosultságot saját szépségével cáfolja meg. – Az Anyaszentegyház benne látja az apokaliptikus asszonyt, ki a vörös sárkánnyal küzd, s kinek sasszárnyak adattak, hogy emelkedjék. Ezekkel fölemel minket is, s bennünk is összetöri rózsás lábával a sátán fejét. „Rontva rontsd el azt a sárkányt, ó de mentsd az árva népet; hisz tizenkét reménycsillag koszorúzza égi képed! Lássa a föld, te vagy szent szülője, s csak öledben nyílik szebb jövője”. – Használjuk föl erényes törekvéseinkben a „szép szeretet” motívumait. A „szép szeretet” egyszersmind a szépség szeretete. Gondoljuk el, hogy az erény által szebb, üdébb, fénylőbb a lelkünk, s ez buzdítson az erény gyakorlatára.