Midőn Jézus a végső idők megpróbáltatásairól beszélt tanítványainak, azt mondotta: „Ama gyötrelmes idők után a nap elhomályosul, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről és a világrendszer fölbomlik. A földkerekség népei meglátják az Emberfiát, amint jön az ég felhőin nagy hatalommal és fönséggel. Elküldi angyalait, és azok egybegyűjtik az ő választottait a szélrózsa minden irányából.” (lásd: Mt 24,29-31)
A világ végét Isten határozza meg. Ő méri ki az időt és Ő az örökkévalóság királya. Csak Ő tudja, meddig fog tartani ennek a világnak az ideje, csak neki van hatalma ahhoz, hogy végét vesse. Ezért mondja Krisztus: „Virrasszatok, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.” (Mt 25,13) A világ végén Krisztus újra eljön és az egész világ előtt kinyilvánítja isteni dicsőségét. Eljövetelekor megrendül az egész teremtés. Eljövetele jelzi, hogy letelt a régi világ ideje, amelyben Isten dicsősége még el volt rejtve és megkezdődik az új világ ideje, amelyben Isten az egész teremtést betölti dicsőségével. Ezért nevezzük a világ végét Krisztus napjának is.
Midőn Krisztus újra eljön, isteni hatalommal maga elé hív minden embert. A halottak is meghallják hangját és föltámadnak. Krisztus mondja: „Eljön az óra, melyben mindnyájan, akik a sírokban vannak, meghallják az Isten Fia szavát és előjönnek; akik jót cselekedtek, föltámadnak az életre, akik pedig gonoszat cselekedtek, föltámadnak az ítéletre.” (Jn 5,28-29) A jók az Úr hangját kimondhatatlan örömmel, a gonoszok pedig rémülettel hallják. Föltámadáskor a halottak teste örökre egyesül lelkükkel. A gonoszok teste rút lesz, visszatükrözi szívük gonoszságát és kétségbeesését is. A jók teste azonban ragyogni fog, mint Krisztus megdicsőült teste.