„Tartsatok bűnbánatot.”
a) A bűnbánat megtérés és magábatérés. Térj magadba, ott megtalálod az Istent. Lelkeden tükrözik halhatatlansága az örök élet vágyában, mérhetetlensége a gondolat határtalanságában, hatalma az akarat függetlenségében, szeretete az indulatban, szentsége a lelkiismeret szózatában, öröme a tiszta szív érzeteiben, tökéletessége a nemes, áldozatos lelkületben, békéje a lélek nyugalmában. Mily édes vele lenni, őt élvezni; lelket máskép, mint e vonások szép kialakításában és szimmetriájában nemesíteni nem lehet. Azért biztat az Úr: térjetek magatokba… s a keresztény aszkézis ezt így fordítja: rendezzétek, szervezzétek lelki élteteket. Possidete animas vestras, hogy az érzéki benyomások szét ne szedjenek, az érzelmek és szenvedélyek össze ne zavarjanak, a vágyak és törekvések szét ne aprózzanak; az egész ember egyből, Istenből, szeretetéből kiindulva, egyre, Istenre irányuljon. Aki lelkét bírni s az erényben haladni kíván, annak háromféle egységesítést kell magában eszközölnie.
b) Egységesítést az érzéki életben. Az érzéki élet gazdagsága a szellemi világ alapja; mindenünket onnan vesszük; a gondolat, tudomány, művészet onnan indul ki; mint a tenger hullámzása, mint a napnyugtakor kigyúladó s egymásba folyó színek, oly kifogyhatatlan az érzéki élet fakadása, a színek, hangok, ízek, illatok, a selymes, bársonyos érintések; s a lélek könnyen tapad hozzájuk s ha tapad, szétmegy.
Ne hagyjam magam az érzékiség tarka játékában lefogni. Ha hullámos a tenger, iránytű kell reá; ha színjáték, eszme kell hozzá; ha termőföldje az életnek, életcsírák kellenek; vegyünk belőle annyit amennyit, de ne túlsokat; sőt mivel oly behizelgő, oly veszedelmesen édes, minél kevesebbet. Étkezzünk, öltözködjünk egyszerűen, éljünk igénytelenül, józanul, s ha kell, törjük le érzékiségünket szívesen, mert a szellemi élet édessége kipótolja az efféle áldozatot.
c) Egységesítést a törekvésekben. Az élet sokféle és tarka, a sok foglalkozásban szétmegy a lélek, mint a tutaj, mikor sziklához vágódik; egységesíteni kell a sok akarást egy akarattá; Isten szent akaratát, lelkem üdvösségét kell néznem: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri”, e szigorú hangra a szív lelkesülésének hangján kell válaszolnom: „Unam petii a Domino”… Egyet kérek az Úrtól; közel hozzá, nála akarok élni, őt felismerni, hozzá simulni, hogy törekvéseim, munkáim sodra az örökkévalóság felé tartson.
Osztatlan emberek kellenek; nagyok lélekben, erősek reményben, lelkesek hivatásban, kik letörnek minden irányt és törekvést, minden vágyat, mely reményükkel s hivatásukkal ellenkezik. Nem feledkezem meg soha arról, hogy az örökkévalóságért élek.
d) Egységesítést az ész és akarat aktuális használatába, hogy az Isten tényleges ismeretére és szeretetére irányuljanak. Nemcsak irányzat, nemcsak habituális lelkület szerint, hanem gyakori megemlékezés és indulataink tényleges odafordítása szerint. Mártha, Mártha, – mondja minden szétszedett léleknek az Úr – sok a gondolatod, az indulatod… szét vagy szórva. Térj magadba s pihenj meg Istenedben, tiszta öntudatodban egységesítsd érzékeidet úgy, hogy vágyaid akaratodnak hódoljanak; egységesítsd törekvéseidet, visszavezetve azokat Istenre; egységesítsd gondjaidat s támaszd meg azokat reményeddel, hogy össze ne roskadj alattuk; egységesítsd szeretetedet: mert „mim vagyon az égben s tekívüled mit akartam a földön?” (Zsolt. 72,25). Szeretettel gondolok gyakran Istenre.