ELSŐ CSÜTÖRTÖK – AZ EUCHARISZTIA ÜNNEPE
Urunk, Jézus Krisztus, te ebben a csodálatos szentségben kínszenvedésed emlékét hagytad ránk. Add, kérünk, tested és véred szent titkát úgy tisztelnünk, hogy megváltásod gyümölcsét szüntelenül élvezzük! Engedd urunk, hogy ezen a SZENT ÓRÁN, sohase vegyünk téged ítéletünkre, hanem a szeretet e szentsége váljék lelkünk üdvösségére. Amen.
Jézusunk, köszönjük, hogy ma is körülvehetünk Téged, letérdelhetünk előtted. Köszönjük, hogy a tanítványaid lehetünk! Erősítsd hitünket, hogy a hétköznapok megpróbáltatásai közepette se veszítsük el a lelkesedésünket, reményünket, Benned való bizalmunkat!
Köszönjük plébániai közösségünket, melyben együtt próbáljuk megérteni és életre váltani rólunk alkotott terveidet. Hisszük, hogy az egymás iránti kölcsönös szeretetünket jelenléteddel megszenteled. Néha azonban nagyon nehéz szeretni egymást, mert nagyon különbözőek vagyunk, mindannyian mást akarunk. Fogadd el Jézusunk tökéletlen közösségünket, melyben újra és újra megpróbálunk elindulni Feléd.
Add kegyelmedet, hogy egymást ne tehernek vagy akadálynak tekintsük, hanem társnak, akik segítik egymást az úton, hogy mindannyian elérhessük a Benned való beteljesedést, Mennyei Országodat. Segíts egymásra úgy tekintenünk, hogy higgyük, mindannyiunkat egyformán és végtelenül szeretsz. Te vagy az, akiben szeretni tudjuk egymást. Segíts bennünket, hogy Veled való kapcsolatunk mind szorosabb és erősebb legyen, töltsd be mind jobban életünket, egyre inkább kiszorítva szívünkből az önzés, a bűn, a szeretetlenség minden formáját.
Add megértenünk és követnünk azt az alázatot, amely Belőled forrásozik. Add, hogy ezzel a szeretetteljes alázattal szeressük és szolgáljuk egymást plébániai közösségünkben, elvetve magunktól mindazt, ami nem Tőled való: a versengést, irigykedést, féltékenykedést, kibeszélést, lenézést, haragot, lustaságot és mindazt, ami elválaszt bennünket tőled és egymástól.
Add, hogy a lelkigyakorlatunkon is ezzel a lelkülettel vehessünk részt, mindig keresve a lehetőséget, hogy egymásban Téged lássunk, szolgáljunk. Add, hogy a kölcsönös szeretet gyakorlása valóban egy családdá formáljon bennünket! Add, hogy ne csak azokat szeressük, akik minket szeretnek, hanem egyenlőképpen osszuk szeretetünket azoknak is, akik ellenszenvvel, megnemértéssel vannak irántunk. Hisszük, hogy csak így leszünk méltók országodra, csak így találhatjuk meg Benned boldogságunkat. Amen.
AZ EUCHARISZTIA ÉS SZIÉNAI SZENT KATALIN
Jézus megjelent Sziénai Szent Katalinnak, és megerősítette, hogy egy nagy láng nem fogy el akkor sem, ha sok gyertyát gyújtanak meg vele. Így van ez az Oltáriszentség lángjával is, az sem veszít erejéből, miközben fellobbantja a hívők szívének lángját, akár erős, akár gyenge hittel érkeznek is. A hívek szívében élő szeretet nagyságát a gyertyák lángjának nagysága jelképezi.
Az Eucharisztiával kapcsolatban Jézus a következő üzenetet bízta Sziénai Szent Katalinra:
„Így tehát az édességes szentségben a kenyér fehérsége alatt az egész isteni lényeget fogadjátok. És miként a napot nem lehet megosztani, ugyanúgy az egész Isten és egész ember nem osztható meg az ostya fehérségében. Jóllehet az ostyát megtörik, mégis, ha ezer morzsát is törnének belőle, mindegyikben jelen van Krisztus, az egész Isten és egész ember. Miként darabokra törhető a tükör, de a kép, mely benne látható, nem oszlik szét. Ugyanúgy, amikor megosztják ezt az ostyát, sem az Isten, sem az ember nem oszlik részekre, hanem minden részben teljesen jelen van.
És önmagában nem fogyatkozik, amint a tűzzel is ugyanígy van a következő példa szerint. Ha neked volna világosságod, és az egész világról hozzád jönnének, hogy fényt gyújtsanak a te világosságodról, világosságod – bár egészen átvették – nem csökkenne ettől. Igaz, hogy az egyik kevésbé, a másik jobban részesül a világosságból, mert mindegyik annyi tüzet kap, amennyi éghető anyagot hozott magával.
Ugyanez történik azzal, aki e szentséget fogadja:
Hozza az ember a maga gyertyáját, a szent vágyat, amellyel veszi és fogadja a szentséget:
„ez a gyertya azonban önmagában nem ég, hanem a szentség fogadásában gyullad meg.”
Megkaptátok tőlem az anyagot, mellyel fogadhatjátok és táplálhatjátok magatokban ezt a világosságot: ez az anyag a szeretet, hiszen én szeretetre teremtettelek benneteket, és így nem tudtok szeretet nélkül élni.
Hol gyullad fel a lélek, melynek ilyen egysége van velem?
Isteni szeretetem tüzénél, azáltal, hogy szeret és fél engem, s követi Igazságom tanítását.
Az viszont igaz, hogy többé vagy kevésbé gyullad meg, aszerint, ahogyan hordozza és táplálja ezt a tüzet. Ugyanis jóllehet valamennyien ugyanazt az anyagot birtokoljátok, hiszen valamennyien az én képemre és hasonlatosságomra vagytok teremtve, s mint keresztények birtokoljátok a szent keresztség világosságát, mégis mindegyiktek úgy növekedhet a kegyelem segítségével a szeretetben és az erényben, ahogy neki tetszik.
Ez nem azt jelenti, hogy megváltoztathatjátok a természetfeletti életet, melyet én adtam nektek, hanem, hogy növekedhettek és gyarapodhattok az erény szeretetében, ha használjátok a szabad megfontolást az erény és a szeretet érzésében, amíg erre időtök van: mert ha az idő lejárt, már nem tehetitek.
Így növekedhettek a szeretetben.” (Dialógus 110)
Felajánló imádság
Ó Jézusom, add nekem áldásodat!
Íme itt vagyok Uram, hogy akaratodat teljesítsem!
Óh, édes Jézus, Te áldozati Bárány, kit oltárainkon folytonosan feláldoznak a világ üdvéért, egyesülni akarok veled, s föl akarom áldozni magam mindazon lelkekkel együtt, kik téged igazán szeretnek.
Felajánlom ezért neked mind azt a szenvedést és keserűséget, megaláztatást és keresztet, mellyel isteni rendelésed szerint utamon találkozom. Mindezt ugyanazzal a szándékkal ajánlom fel, mellyel Te, óh isteni Szív, magad odaadod és föláldozod.
Bár csekély áldozatom dús kegyelmeket vonna le az Anyaszentegyházra, a katolikus papságra, hazánkra és a szegény bűnösökre, az én testvéreimre! Méltóztassál azt a szűzi papnő, Mária keze által, s az ő szeplőtelen Szívének fájdalmas áldozataival egyesítve elfogadni. És alázatos kérésemet . . . is irgalmas jóságoddal meghallgatni. Ámen.
Jézus Szíve az Oltáriszentségben, amely lángolsz irántunk való szeretettől, gyullaszd föl szíveinket irántad való szeretetre!
FOHÁSZ AZ OLTÁRISZENTSÉGHEZ
„Veletek vagyok mindennap…”
Urunk, Jézus! A mindennapi kenyér a te ajándékod, hogy testünket tápláljuk. Az élő kenyér, az Oltáriszentség szintén a te ajándékod lelkünk táplálására. Saját testedet, önmagadat adod nekünk, hogy bennünk élj.
Ajándékod vételére minden embert meghívsz. Segíts, hogy soha ne utasítsuk el meghívásodat, ne utasítsunk el téged! Tégy bennünket élő közösséggé a szentáldozás, az egy kenyérből való részesedés által!
Tégy minket hozzád hasonlóvá a szentáldozás által! Amen.
Ima az Oltáriszentség előtt
Jézusom, egyetlen szerelmem, Istenem és mindenem, hozzád jövök, ki mint a szeretetnek isteni foglya, be vagy zárva tabernákulumainkba érettünk, szegény teremtményeidért; hozzád jövök, Jézusom, hogy idehozzam nyomorúságaimnak terhét, szükségeimnek sokaságát, a magam és a nekem drága lelkek kívánságait.
Mint egykor a kútnál, úgy vagy itt Jézusom, hogy a szamariai asszonyra várakozzál.
Jézusom, te inni kérsz tőlem; ó, hát mondd meg mit kívánsz vele?
Mondd meg Jézusom, akarod gyöngeségeimet, akarod gyarlóságaimat, akarod kívánságaimat?
Igen, Jézusom, neked adok mindent, s tőled alamizsnaként irgalmasságodat kérem.
Oly’ nagy szükségem van irgalmasságra!
Ó, Jézusom, ha te szomjazol, én is szomjazom.
Te szomjazod az én megszentelésemet, én meg arra szomjazom, hogy kedvedet tölthessem. Halld, Jézusom, addig maradok itt a te lábaidnál, amíg csak kegyes leszel itt tartani, és amikor majd távoznom kell, itthagyom neked irántad való szeretetem zálogául szegény szívemet s arra kérlek, zárd be magaddal tabernákulumodba, hogy téged soha, de soha el ne hagyjon. Ámen.
Imádunk, szent Ostya
Imádunk, szent Ostya!
Drágalátos Manna!
Seregeknek Ura,
Királyok Királya!
Üdvöz légy angyali Kenyér,
Váltságunkért adatott bér,
Drága szent Test és Vér.
Áldd meg országunkat,
Mi magyar hazánkat.
Vezéreljed jóra
A mi királyunkat.
Térítsd meg ellenséginket,
S a kik csak üldöznek minket,
Krisztus Teste és Vére!
Izráel fiait,
Ki megoltalmaztad,
Ellenségnek földén
Mannával tápláltad:
Táplálj minket szent Testeddel,
Drágalátos szent Véreddel,
Isteni erőddel.
Halálunk óráján,
Add, hogy téged méltán,
Hittel, reménységgel,
Buzgó szeretettel
Vehessünk itt ez életben;
Holtunk után az egekben
Dicsérjünk szüntelen.
Jöjjetek, angyalok,
Mennyei szent karok!
Örömmel áldjátok.
Szent, szent! kiáltsátok.
Üdvöz légy, Oltáriszentség!
Kenyér színben egy Istenség,
Mennyei nagy felség!