Édesapánk, édesanyánk

Isten az ő nagy szeretetében szülőket adott nekünk. Ők ajándékozták nekünk az életet, ők gondoztak és neveltek minket. A szülők Isten helyettesei és véghetetlen sok jóban részesítenek bennünket. Isten megbízásából mutatják nekünk az üdvösségbe vezető utat. Ezért kell szüleinket tisztelnünk és szeretnünk, nekik engedelmeskednünk és szívből hálával adóznunk. Tiszteletünk akként nyilvánul meg szüleink iránt, hogy nagyra becsüljük őket, tisztelettudóan beszélünk velük és róluk, udvariasak és kedvesek vagyunk hozzájuk. – A szülői tisztelet ellen vétkezik, aki szüleit megveti vagy szégyelli, szemtelen velük vagy tiszteletlenül beszél róluk. Az Ószövetségben ez volt érvényben: „Aki megveri atyját vagy anyját, halállal lakoljon. Aki megátkozza atyját vagy anyját, halállal lakoljon.” (2 Móz 21,15/17)

Szeretetünk akként nyilvánul meg szüleink iránt, hogy imádkozunk érettük, örömöt szerzünk nekik és erőnkhöz mérten segítünk nekik, különösen, ha már öregek vagy betegek. „Fiam, gondod legyen atyádra öregségében és ne szomorítsd meg őt életében.” (Sir 3,14) – Szüleinket akkor is szeretnünk kell, ha nem Isten akarata szerint élnek. Szeretetünkkel és imádságunkkal kell segítenünk őket, hogy a helyes utat ismét megtalálják. – Vétkezünk a köteles szeretet ellen, ha szüleinkhez közönyösek vagyunk, nem imádkozunk értük, bánatot okozunk vagy rosszat kívánunk nekik és nem segítünk rajtuk a betegségben és szükség idején.

Isten azt akarja, hogy szüleinknek örömest és híven engedelmeskedjünk. Szent Pál mondja: „Gyermekek! Fogadjatok szót mindenben szüleiteknek, mert ez kedves az Úrnak.” (Kol 3,20) – Engedelmesség nélkül nincsen boldogság a családban. – Ha azonban a szülők olyasvalamit parancsolnak, ami Isten akaratával ellenkezik, nem szabad engedelmeskednünk nekik.

A köteles engedelmesség nem kötelez, ha a gyermekek önállókká lettek és már nem élnek a szülői házban. A tiszteletnek és szeretetnek azonban mindig meg kell maradnia. Jézus mindhalálig szerette anyját; még a keresztfán is gondoskodott róla.