Szükséges néha, hogy valaki külön is megerősítse kijelentését afelől, amit látott, hallott vagy tett. Ilyen fontos esetekben – főleg a törvényszék előtt – szabad a mindentudó Istent tanúnak hívnunk arra, hogy az igazságot mondjuk. Esküt teszünk, éspedig megerősítő esküt. Tanúnak hívhatjuk Istent akkor is, amikor valami fontos dologban ígéretet akarunk tenni, hogy ígéretünket megtartjuk. Ezt az esküt ígéreti eskünek nevezzük. Ilyen eskü például a hivatalnok szolgálati esküje. Aki fontos dolgot eskü alatt megígér, ígéretét köteles megtartani, különben súlyos bűnt követ el.
Aki fontos dologban az igazságra esküszik, tiszteli Istent, mert ezzel elismeri Isten mindentudását, igazságosságát és mindenhatóságát és aláveti magát Isten szent ítéletének. Aki tudva hamisságra esküszik, Istent hazugságra hívja tanúnak és a hamis eskü bűnébe esik. Káromolja a mindentudó és szent Istent és megrendíti a hűséget és bizalmat az emberek között. Ezért a hamis eskü egyike a legnagyobb bűntetteknek. Az is vétkezik, aki könnyelműen esküszik, például, ha nincsen fontos ok, vagy ha nem egészen bizonyos annak igazságában, amire esküszik, vagy abban, hogy ígéretét nem tudja tartani. Aki arra esküszik, hogy valami rosszat tesz, vétkezik, mert Istent bűne segítőtársává akarja tenni; ezt az esküt nem szabad megtartani. – Aki egy fontos dolgot esküvel megígért és azt nem tartja meg, jóllehet megtarthatná, az esküszegés bűnébe esik.
Krisztus nem tiltotta meg az esküt; ő maga is megesküdött a főtanács előtt. Mégis azt akarja, hogy meglegyünk eskü nélkül is. Ezért mondja: „Egyáltalán ne esküdjetek. Beszédetek legyen: igen, igen, nem, nem. Ami ezeken túl van, az a gonosztól van.” (Mt 5,34/37) Nagy Károly császár törvénye szerint levágták annak jobb kezét, aki hamisan esküdött.
