a) Győzelmi bevonulás abba az országba, hol ő a király; az erény, a szépség, az erő, a lelkek országába. A földön csak ez ország útja kígyózik, biztos bár, de poros; a templom nem kész, csak építési telkén folyik a munka; múzeum helyett csak műtermet látunk sok vajúdással! Itt lenn az élet gyökerei a nyirkos földbe ereszkednek, ott a virág az Isten világosságában illatozik. – Krisztus uralma itt csak alakulóban van; itt a harc, ott a diadal. Föltúrt harctér s elpusztult város (a bukott angyalok helyei) fölött vezet el Krisztus útja. „Csakhogy győztél!”, ezt leheli a harctér, ezt a romok. A harctérből húsvéti barázdák szántóföldje készül, a romokból a „coelestis urbs” új városrésze épül. Itt lenn dolgozunk, építünk, harcolunk; majd mi is győzünk!
b) Az örök kapuhoz jön az Úr, s azok megnyílnak; „Krisztus pedig, a jövendő jók főpapja… tulajdon maga vérével (ezt vivén mintegy szent kehelyben) bement egyszer mindenkorra a szentélybe, miután az örök váltságot megszerezte” (Zsid. 9,11). Ott mutatta be mindenkorra művét, biztosította sikerét és áldását. Bízzunk e honfoglalásban! „Oly főpapunk vagyon, ki a Fölség székének jobbján ül mennyekben” (Zsid. 8,1). Ez a lélek inspiráljon ragaszkodásra s hűségre. Övéi vagyunk; ereje képesít rá, mely a legmagasabb égből belénk száll, hogy fölemeljen. Vérének cseppjei mint tüzes nyelvek szóródnak majd ránk. Lehelletéből zúgó vihar lesz. Erősnek kell lennem!
c) A túlvilág „más” világ. Az erdő más, mint a tenger; a pacsirta dala más, mint a papír. Más-más! „Szem nem látta, fül nem hallotta”; abból, amit a szem lát s a fül hall, azt a „más” világot fölépíteni nem lehet; transzcendentális világ. Ki kell emelnünk gondolatainkat a színek, hangok, a test kategóriáiból; ki kell emelnünk céljainkat az érzéki javak szféráiból! Mily ébredés lesz az a halálban! Mily találkozás Krisztussal! Mikor elváltozik a lét, s a lélek eltelik új élettel, új gondolattal, új vizióval, új érzéssel; mikor isteni mélységek nyílnak meg benne, hogy az erő s öröm óceánjának friss, eleven árama szakadjon bele. „Mily nagy az Isten háza, s mily roppant az ő birtokhelye” (Bar. 3,24).