Isten imádása

Isten az ég és föld Teremtője és Ura. Ő végtelenül fölöttébb való mindennél, amit teremtett. Szinte semmik vagyunk előtte. Fölsége előtt reszketnek az ég angyalai. Annál inkább kell nekünk Isten végtelen nagysága előtt alázattal és hódolattal meghajolnunk és Őt legfőbb Urunknak elismernünk és tisztelnünk. Istent imádnunk kell. Csak Istent szabad imádnunk, mert egyedül Ő a mi Teremtőnk és legfőbb Urunk. Aki egy teremtményt legfőbb urává tesz és akként imádja, bálványimádó. – Aki teremtett dolgoknak olyan titkos erőt tulajdonít, amilyent Isten nem adott, például, aki csillagokból vagy kártyából akarja kiolvasni a jövendőt, vagy aki bizonyos dolgokat, számokat és napokat sorsdöntőnek tart, a babonaság bűnébe esik. – Aki a gonosz szellemek segítségével csodához hasonló jelenségeket akar előidézni, a varázslás bűnét követi el.

Nekünk mindennel dicsérnünk és tisztelnünk kell Istent, ami mi vagyunk és amink van; testünk és minden dolog Isten dicsőségére teremtetett. Ezért Istent külsőleg is imádnunk kell: szóbeli imádsággal és énekkel, kezünk összetételével és térdhajtással, gyertyafénnyel és zenével, az oltár díszével és a liturgikus ruhák szépségével. A közösség is Isten kezéből jön: a család, az Egyház, az állam. Istent ezért közösen és nyilvánosan is tisztelnünk kell. Krisztus megmutatta nekünk, hogyan kell az Atyát imádnunk. Figyelmeztet minket, hogy Istent ne csak külsőleg, hanem bensőnkben és egész szívünkből is imádjuk. Ha imádásunkban Krisztussal egyesülünk, akkor az Atya igazi imádói vagyunk.