1. Gyónás előtt
Előkészítő imádság:
„Jöjj Szentlélek, világosíts meg, hogy bűneimet megismerjem. Segíts, hogy megbánjam azokat, őszintén meggyónjam és valóban megjavuljak.”
Lelkiismeretvizsgálat:
Emlékezetünkbe idézzük, hogy utolsó gyónásunk óta milyen bűnöket követtünk el. Tanácsos, ha a lelki tükröt vesszük segítségül. Az is hasznos, ha a helyekre gondolunk, ahol utolsó gyónásunk óta megfordultunk (otthon, iskolában, templomban, munkahelyen, nyaraláson stb.).
Bánat:
A szent és igazságos Isten ítélőszékére, a tisztítótűzre és a pokolra gondolunk és mérlegeljük, milyen büntetést érdemeltünk bűneinkért? – A szenvedő Üdvözítőt szemléljük és arra gondolunk; az én bűnöm miatt szenved. Isteni Szívét megsebeztem. Föltekintünk mennyei Atyánkra és arra gondolunk, mennyi jót tett velünk! Milyen szeretettel néz ránk! Milyen szent és jó Isten! Milyen hálátlanok és gonoszak voltunk mi. Szívből könyörgünk, bocsásson meg.
Erős fogadás:
Megígérjük Istennek, hogy többé nem vétkezünk és minden erőnkkel teljesítjük akaratát. Jó arra is gondolni, hogy a jövőben miként fogjuk a bűnöket kerülni. Megkérdezzük: hol fenyeget bennünket a bűn veszélye? Mit tehetünk ellene? Miben kell megjavulnunk? Ma – holnap – otthon – a munkahelyen – másutt? Az is hasznos, ha külön szándékban megfogadjuk, hogy egy meghatározott bűn ellen küzdünk vagy egy meghatározott erényt gyakorolunk. Azon kell lennünk, hogy mindenekelőtt főbűneinket küzdjük le.
2. Gyónás
Amikor lelkiismeretünket megvizsgáljuk, a bánatot felindítottuk és erős fogadást tettünk, a gyóntatószékhez lépünk és várunk, amíg ránk kerül a sor. Magunkba szállva imádkozunk az imakönyvből vagy a magunk szavaival.
Belépünk a gyóntatószékbe és letérdelünk. A pap megáld minket és mi keresztet vetünk. Elkezdjük: „Gyónom a mindenható Istennek és Isten helyett neked, lelkiatyám, hogy utolsó gyónásomtól fogva ezeket a bűnöket követtem el. Utoljára … gyóntam.” Ezután világosan és őszintén megvalljuk bűneinket. Végezetül ezt mondjuk: „Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal a végtelenül jó és szeretetreméltó Istent megbántottam. Erősen fogadom, hogy többé nem vétkezem és a bűnre vezető alkalmakat elkerülöm. Kérek üdvös elégtételt és föloldozást.” Ezután arra ügyelünk, amit a pap mond és az elégtételre, amit kiszab ránk. Ha valamit nem értettünk, megkérdezzük.
Ekkor a pap föloldoz minket. Krisztusra gondolunk, aki ebben a pillanatban megbocsátja bűneinket, és keresztet vetünk. A pap többnyire így búcsúzik: „Dicsértessék a Jézus Krisztus!” Mi azt válaszoljuk: „Mindörökké, amen”, és elhagyjuk a gyóntatószéket.
3. Gyónás után
Hálaadás és kérés:
A templomban megköszönjük Istennek az ő irgalmát, megújítjuk erős fogadásunkat és kérjük Isten kegyelmét, hogy újult erővel szolgálhassuk őt.
Bűnbánati vezeklés:
Ha lehetséges, azonnal végezzük el a kiszabott elégtételt és gondolkozzunk azon, hogy önként milyen bűnbánati cselekedetet vállalhatnánk magunkra.