Midőn Péter elárulta Jézust, az Úr hátrafordult és rája tekintett. Akkor Péter kiment és keservesen sírt. (lásd: Lk 22,62)
Atyai szeretetében Isten azt kívánja, hogy minden bűnös visszatérjen hozzá. Azt akarja, hogy elhagyjuk bűneinket és hozzáforduljunk, legfőbb Urunkhoz és örök célunkhoz. Krisztus mondja: „Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett a mennyek országa.” (Mt 4, 17) Isten mindenekelőtt megismerteti velünk, hogy Ő mennyire szent és jó, és bűneinkkel mennyire megbántjuk. Aki megértett valamit Isten szentségéről, igazságosságáról és szeretetéről, az tudja csak igazán, milyen szörnyű a bűn.
Isten azt akarja, hogy bánjuk meg bűneinket. Őszintén bánnunk kell, hogy vétkeztünk Isten ellen és igazán azt kívánnunk, hogy bárcsak ne követtük volna el a bűnt. Bánat nélkül nincsen bűnbocsánat. Minden igazi bánathoz erős fogadás kell, vagyis az erős akarat, hogy többé nem vétkezünk. Erős fogadás nélkül nem igazi a bánat. Amikor bűneinket megbánjuk, bizakodva kell remélnünk Isten bocsánatát. Isten végtelenül irgalmas; nem kímélte még Szent Fiát sem, csakhogy minket megmentsen bűneinktől.
Bűnbánatunkban Istenre kell gondolnunk. Ha bűneinket csak földi okokból bánjuk, például azért, mert szüleink megbüntetnek minket, ez a földi bánat nem szerzi meg nekünk a bűnök bocsánatát. Sok esetben még akkor is önző a bánatunk, ha bűneinket bánva Istenre gondolunk: a bűnök azért fájnak nekünk, mert félünk az Istentől megérdemelt büntetéstől, vagy azért, mert Istennek annyira utálatosak. Az ilyen bánatot kevésbé tökéletes bánatnak nevezzük. Ezért kell azon lennünk, hogy bűneinket Isten szeretetéből bánjuk meg, bűneink azért fájjanak nekünk, mert megbántottuk az annyira szent és jó Istent és fájdalmat okoztunk Krisztusnak, a mi szeretett Megváltónknak. Az ilyen bánatot tökéletes bánatnak nevezzük.
Ha tökéletes a bánatunk, Isten azonnal megbocsátja bűneinket, még a halálos bűnöket is; a halálos bűnöket azonban legközelebbi gyónásunkban meg kell gyónnunk. A tökéletes bánatot gyakran fel kell indítanunk, például esti lelkiismeretvizsgálatunknál, életveszélyben, főként pedig akkor, amikor súlyos bűnt követtünk el.
Bánatunk érzelmének bűnbánati cselekedetekben kell megmutatkoznia. Ezek segítenek abban, hogy a bűneinkért járó büntetést levezekeljük, rossz hajlamainkat legyűrjük és megerősödjünk a jóban. Bűnbánati cselekedetek: imádkozás, böjtölés és alamizsnálkodás, szenvedés és csapások béketűrő elviselése és a hivatásunkkal járó nehézségek készséges magunkra vevése. A legnagyobb bűnbánati cselekedet a szent gyónás. „A keresztény egész élete legyen állandó bűnbánat.” (Tridenti Zsinat)