„Midőn tehát este lőn azon nap, és az ajtók betéve voltak ott, hol a tanítványok egybegyűltek vala a zsidóktól való félelmük miatt, eljöve Jézus” (Ján. 20,19).
a) Mikor este lőn, s az izgalom egész nap hányta-vetette a kishitű tanítványokat; mikor féltek is, reméltek is; mikor suttogtak csak, de a szívük hangos volt; akkor eljött az Úr és megállt körükben. Későn jött. A Szent Szűzhöz, Magdolnához korán jött; azoknak reggel volt húsvétjuk, a tanítványokhoz későn jött. Talán nem érdemelték meg, talán nem voltak alkalmas hangulatban, talán próbára tette őket az Úr, talán várta, hogy együtt legyenek; van sok oka az Úr késedelmeskedésének, és senki sem vetheti szemére: miért nem előbb? Ó, hisz jön hozzánk, jár köztünk az Úr, s akár siet, akár késik, irgalmas szándékait mindig szeretetben, tiszteletben kell kiváltanom. Ha késik, kitartok; ha vigasztalan vagyok, nem baj; tudom, hogy ilyenkor kell kimutatnom hűségemet. S megteszem, meg szívesen, hogy annál édesebben vigasztalódjam.
b) Ajtóbetéve, szeretetben egyesülve… ez Jézus vonzó köre; oda szeret jönni, hol önmagukbatért és mégis egymást szerető lelkek várnak reá. Az önmagábatérésben magunkra találunk, s a szeretetben szociális lelkeknek bizonyulunk. Mindkettő kell a szép fejlődéshez. Aki magában nem egész, az másnak jó, másnak kincs nem lehet, és aki elfordul a testvéri közösségtől, hogy önmagát keresse, az rideg lesz és kifárad. Tehát összeszedettnek, fegyelmezettnek, de amellett szíves testvéri embernek kell lennem.
c) „Mondá nekik: Békesség nektek!” Jézus köszöntése. Ne féljetek, hisz szerettek. Ne féljetek később sem, bármi történjék! Ne kérdezősködjetek sokat: mi lesz? hogy lesz?, hanem szerezzétek meg magatoknak a békét, s akkor jó lesz minden. Békét lelketeknek a szívtisztaságban; békét véreteknek a fegyelemben; békét kedélyeteknek nagylelkű világnézetben! Békét kívánok nektek, hogy higgyetek és reméljetek erősen, s ne hagyjátok magatokat szétszedni kesernyés, zsémbes, sötét, hideg gondolatok és érzések által. Legyen kedélyetekben igazi húsvétetek; élvezzétek át, hogy tietek a föltámadás, az erő, tietek kegyelmem és szeretetem. S hogy erősen hihessetek, „lássátok kezeimet s lábaimat, tapintsátok meg és lássátok, mert a léleknek húsa és csontjai nincsenek, amint látjátok, hogy nekem vagyon”. „Örvendének a tanítványok, látván az Urat.” Erős hitet nevelek magamban, mely örvendezni tud, miután a kételyt s a kislelkűséget kizárta.