Szenvedésének előestéjén Jézus asztalhoz ült apostolaival és azt mondotta nekik: „Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvedek.” Étkezés közben Jézus vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és tanítványainak adta e szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem, mely értetek adatik.” Azután vette a kelyhet, hálát adott és tanítványainak adta e szavakkal: „Igyatok ebből mindnyájan; ez az én vérem, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” (lásd: Mk 14,17,25; Lk 22,14-20; 1 Kor 11,23-26)
Mielőtt Jézus elbúcsúzott tanítványaitól, első ízben ünnepelte velük együtt a szent Eukarisztiát. Kenyeret és bort vett szent kezébe, föltekintett mennyei Atyjára, az adományok fölött elmondotta dicsérő és hálaadó imáját és tanítványainak nyújtotta ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem – ez az én vérem.” Jézus e szavaira: „Ez az én testem – ez az én vérem” a kenyér és a bor átváltozott az Ő szent Testévé és drága Vérévé; a kenyérből és borból csak a színek maradtak meg, vagyis az, ami a kenyérből és borból érzékekkel tapasztalható. A kenyér és bor színe alatt Jézus maga-magát mutatta be áldozatul az Atyának és maga-magát eledelül adta oda a tanítványoknak.
Jézus az utolsó vacsorán ugyanazt az áldozatot mutatta be, amelyet másnap a keresztfán kellett bemutatnia. A kenyér és bor színe alatt már előre feláldozta magát az apostolokért és mindannyiunkért. Az apostolok úgy vették az Úr Testét és Vérét, mint az örök élet eledelét. A legbensőbben egyesültek vele és beteltek mennyei kegyelmekkel.
Ezekkel a szavakkal: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”, Jézus hatalmat adott az apostoloknak a szent Eukarisztia ünneplésére; nekik kellett a kenyeret és bort az Ő szent Testévé és Vérévé változtatniok, ezeket az adományokat az Atyának bemutatniok és a hívőknek eledelként kiszolgáltatniok. Ez a hatalom az apostolokról átszállott utódaikra a papi hivatalban. Mindaddig ünnepelniök kell a szent Eukarisztiát, mígnem Krisztus visszatér.
A legrégibb időkben az Eukarisztiát „kenyértörésnek” nevezték, de később már az őskeresztények is „Eukarisztiának” mondták, mert ez a szentség dicséret és hálaadás az Atyának és ez a szó: „Eukarisztia” annyit jelent, mint dicsőítés, hálaadás. – Az Eukarisztia ünneplését szent áldozatnak, szentmise-áldozatnak, szentmisének is nevezzük. – Mivel Krisztus ebben a szentségben különleges módon van jelen, Legszentebb Szentségnek vagy mivel ünneplése az oltáron történik, Oltáriszentségnek is nevezzük.
