A keresztség kiszolgáltatása

Fülöp diákonus az etióp királynő udvari főtisztjével a Gázába vezető úton ismertette Jézus örömhírét. Az úton így továbbhaladva valami vízhez jutottak. Az udvari tiszt fölkiáltott: „Nézd csak, itt a víz, mi gátol abban, hogy megkeresztelkedjem?” Fülöp ezt válaszolta: „Ha teljes szívből hiszel, szabad.” A főtiszt ekkor megvallotta: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.” Megállította a kocsit, mind a ketten bementek a vízbe és Fülöp megkeresztelte az udvarnokot. (lásd: ApCsel 8,26-38)

---

A keresztelendő a keresztelés előtt ellene mond a Sátánnak és minden bűnnek és megvallja a hitet Krisztusban és az Ő isteni tanításában: ezzel megígéri, hogy keresztényként él és hal. Ezt az ígéretet keresztségi ígéretnek vagy keresztségi fogadalomnak nevezzük. A gyermekek keresztelésénél ezt a fogadalmat a keresztszülők teszik a gyermek nevében. Ezután az aki keresztel, vizet önt a keresztelendő fejére, miközben ezeket a szavakat mondja: „Én megkeresztellek téged az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.” – A keresztséget alámerítéssel is ki lehet szolgáltatni. A vízzel való leöntés azt jelenti, hogy a keresztség egy fürdő, amely megtisztít bennünket bűneinktől. A szavak azt jelentik, hogy a keresztség minket a három személyű egy Istennek szentel: az Atyának, aki teremtett, a Fiúnak, aki megváltott és a Szentléleknek, aki megszentel bennünket.

A keresztelést a plébánosnak vagy helyettesének kell végeznie, hacsak lehet, a templomban. Ha a keresztelendő életveszélyben forog, és a plébános nem tud időben odaérni, valaki másnak kell a gyermeket megkeresztelnie. Bárki keresztelhet érvényesen, ha úgy szolgáltatja ki a keresztséget, ahogy az Egyház előírja. (Szükségkeresztelés)

Amikor szenteltvizet veszünk, hálával gondolunk keresztségünkre és azt mondjuk: Áldjon meg engem a mindenható Isten, az Atya és a Fiú és a Szentlélek.

Vasárnap a nagymise kezdetén a pap meghinti a híveket szenteltvízzel. Bánjuk meg ekkor bűneinket és gondoljunk a keresztségben kapott méltóságunkra.

A szülők egy szentnek a nevét adják gyermeküknek. Ez a szent lesz a gyermek oltalmazója, példaképe és közbenjárója.

Illik, hogy a keresztény családban minden gyermeknek meglegyen a maga keresztelő gyertyája. Ezt meg lehet gyújtani a keresztség napján, a névünnepen és talán még a halál napján is.

A gyermekek ünnepélyes megkeresztelése
A templomajtóban

1. Az első kérdések: A pap: „Mi a neved?” A keresztszülők megmondják a nevet. A pap: „Mit kérsz Isten Anyaszentegyházától?” A keresztszülők: „Hitet.” A pap: „A Hit mit ád neked?” A keresztszülők: „Örök életet.”
2. Az ördögűzés: Az első ember bűne óta a Sátánnak hatalma van az emberek fölött. Ezért a pap háromszor a gyermek arcára lehel és megparancsolja a Sátánnak, hogy távozzék és adjon helyet a Szentléleknek.
3. A kereszttel való megjelölés: A pap keresztet ír a keresztelendő homlokára és mellére.
4. Kézfeltétel: A pap a keresztelendőre teszi kezét és ezzel Krisztusnak a birtokába veszi.
5. A só átnyújtása: A pap a keresztelendőnek szentelt sót ad. Miként a só megóv a romlástól, a Hitnek úgy kell megóvnia a keresztelendőt a bűntől.
6. Az ördögűzés: A pap mégegyszer megparancsolja a Sátánnak, hogy távozzék a keresztelendőből: megjelöli a keresztelendő homlokát a kereszt jelével és elrendeli a Sátánnak, hogy azt soha meg ne sértse.

Bevonulás a templomba: A pap a stóla végét a keresztelendőre teszi és bevezeti őt Isten házába ezekkel a szavakkal: „Lépj be Isten templomába, hogy Krisztussal részt vehess az örök életben.

A keresztelő kápolna előtt

1. A hitvallás és Miatyánk: Közösen mindannyian elmondják az apostoli hitvallást és az Úr imádságát.
2. Az ördögűzés: A pap mégegyszer parancsot ad a Sátánnak a távozásra, hogy a keresztelendő az élő Isten templomává lehessen.
3. Az érzékszervek megnyitása: A pap megérinti a keresztelendő fülét és orrát és eközben mondja: „Effeta” vagyis „Nyílj meg”. A keresztelendő érzékszerveinek meg kell nyílaniok Isten számára.
4. Ellentmondás a Sátánnak: A pap megkérdi: „Ellene mondasz-e a Sátánnak?” – „És minden cselekedetének?” – „És minden pompájának?” A keresztszülők mindannyiszor ezt válaszolják: „Ellene mondok.”
5. Megkenés a keresztelendők olajával: A pap szent olajjal megkeni mellén és vállán a keresztelendőt, hogy a Sátán elleni harchoz elég ereje legyen.

A keresztelő kápolnában

1. A hitvallás: A keresztszülők a keresztelő medencénél mégegyszer megvallják a Hitet.
2. A keresztelés: A pap keresztalakban háromszor vizet önt keresztelendő fejére és eközben a keresztelő szavakat mondja.
3. Megkenés a krízmával: A pap a keresztelendő koponyáját megkeni krízmával. Ezzel jelzi, hogy a keresztelendő ettől fogva keresztény és részt vesz Krisztus királyságában és papságában.
4. A fehér ruha: A pap a keresztelendőnek fehér ruhát nyújt ezekkel a szavakkal: „Vedd a fehér ruhát és vidd tisztán a mi Urunk Jézus Krisztus ítélőszéke elé, hogy örök életed legyen.”
5. Az égő gyertya: A pap a keresztelendőnek égő gyertyát nyújt és ezt mondja: „Vedd az égő világosságot és őrizd meg kifogástalanul keresztségedet. Tartsd meg Isten parancsait, hogy amikor majd az Úr a menyegzőre jön a mennyei udvar szentjeivel, elébe mehess és örökkön örökké élhess.” – A pap ezután békeköszöntéssel elbocsátja az újonnan megkereszteltet.

A szükségkeresztelés
Ha egy kereszteletlen gyermek vagy hittanuló életveszélyben forog, azonnal papot kell hívni. Ha attól félnek, hogy a gyermek meghal, mielőtt a pap megérkezik, valaki másnak kell a keresztséget kiszolgáltatnia. Felelőtlenség volna a keresztség elhalasztása . A szükségkereszteléshez jó a közönséges víz is, de ha van kéznél szenteltvíz, azt kell használni. A keresztelő a vizet a keresztelendő fejére önti és eközben mondja: „Én megkeresztellek téged az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.” – A szükségkeresztelést jelenteni kell a plébánosnak, hogy ő ezt a kereszteltek anyakönyvébe beírja. – Ha a gyermek életben marad, akkor a keresztség ünnepélyes szertartását pótolják.