Mária a mi Anyánk és Királynőnk

Üdvöz légy Mária, irgalmasság anyja, életünk, édességünk, reménységünk, üdvöz légy! Hozzád kiáltunk, Évának számkivetett fiai. Hozzád sóhajtunk sírva és zokogva a siralom völgyéből. Fordítsd reánk tehát, szószólónk, irgalmas szemedet és a számkivetés után mutasd meg nekünk Jézust, méhednek áldott gyümölcsét. Ó irgalmas, ó kegyes, ó édes Szűz Mária! (Salve Regina)


A boldogságos Szűz Mária az összes szentek között a legelső. Jézus Krisztus megtestesülésében közreműködhetett. Ő a Megváltó anyja. Mivel Jézus testvérünk, azért Mária nekünk is anyánk. Midőn Jézus a kereszten föláldozta magát, Mária mellette állt és részt vett az ő áldozatában. A fájdalom tőre az ő szívét is átjárta. Ő a fájdalmas Szűz Anya, a bűnösök menedéke, a szorongatottak vigasztalója. Az Úr mennybemenetele után Mária a hívőkkel maradt. Együtt imádkozott velük a jeruzsálemi teremben és velük együtt vette Pünkösdkor a Szentlelket. Együtt örvendezett és együtt szenvedett a fiatal Egyházzal. Ő a kereszténység anyja.

Mivel Mária az ő Fiának szenvedésével és halálával ennyire egybekapcsolódott, rendkívüli módon kellett Fiának dicsőségében is részesülnie. Mivel teljesen bűntelen volt, teste nem indult oszlásnak. Testestől, lelkestől fölvétetett a mennybe. Mária az angyalok és szentek mennyei királynője. Fiával, Krisztussal uralkodik az egész világ fölött. Irgalmas anyai szeretettel veszi körül Fiának minden testvérét. Ő a mi úrnőnk, mennyei anyánk, közbenjárónk és szószólónk.

Az Egyház Mária mennybemenetelét augusztus 15-én ünnepli. Az Egyház Mária testének mennybevitelét már kezdettől fogva igaznak tartotta. XII. Pius pápa ezt a hagyományos hitet 1950. november l-én ünnepélvesen hittétellé nyilvánította. – XII. Pius pápa 1954. november l-én bevezette Mária, a Világ Királynőjének ünnepét, ezt az ünnepet május 31-én üljük meg.

Levetve testének súlyát
A Szűz a mennybe vétetik.
Ujjong az ég s az angyali
Karok köszöntik boldogan.
(Tommaso Ricchini)
MEGSZENTELŐDÉSÜNK A KERESZTSÉGBEN
„Bűnöknek bocsánatát” (6. hitágazat)

A mi rendeltetésünk, hogy Isten országában egy napon örökké boldogok legyünk. Ezért szükséges, hogy higgyünk Istenben, hogy megkeresztelkedjünk és Isten gyermekeiként éljünk.