Midőn Szent Pál visszatérőben volt harmadik missziós útjáról, Milétuszban az efezusi egyház elöljáróit magához kérette, hogy elbúcsúzzék tőlük. Erre intette őket: „Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, melybe a Szentlélek titeket püspököknek helyezett, hogy kormányozzátok Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.” (lásd: ApCsel 20,17-38)
Az Egyháznak az a kormányzó feladata, hogy a hívőket megtartsa a keresztény életben. Az Egyház int és serkent minket a jóra és véd a veszélyektől, amelyek örök üdvösségünket fenyegetik, parancsokat és törvényeket ad nekünk. Némely súlyos bűnre elrettentő büntetést szabott ki, hogy a bűnösöket észre térítse. A legsúlyosabb büntetés a kiközösítés, latinul excommunicatio. Akit az Egyház kiközösített, az sok kegyelemtől és jogtól van megfosztva, különösen attól, hogy a szentségekhez járuljon és egyházi temetésben részesüljön.
Az Egyház kormányzó feladatához tartozik az is, hogy a szorongatottaknak pártját fogja. Ezért segít különös szeretettel azokon, akik lelki vagy testi szükséget szenvednek.
Az Egyház kormányzói a pápa és a püspökök. Nekik van teljhatalmuk a törvényhozásra és az egyházi büntetések kiszabására. Ezt a teljhatalmat Krisztus adta nekik, midőn az apostoloknak mondotta: „Amit megköttök a földön, meg van kötve a mennyben is, és amit föloldotok a földön, föl van oldva a mennyben is.” (Mt 18,18) Az Egyház főpásztora a pápa. Ő Szent Péter utóda, akinek Jézus ezt mondotta: „Legeltesd az én juhaimat! Legeltesd az én bárányaimat!” (Jn 21,15-17) – A pápa és a püspökök által Krisztus, a mi mennyei Pásztorunk kormányoz minket. Az egyes egyházközségeket az a lelkipásztor vezeti, akit ezzel a püspök megbíz. (Plébános) – A hívőknek követniök kell pásztorukat és segíteniök kell kormányzó munkájában. Az egyházközségben nem szabad senkit sem teljesen magára hagyni.
„Akinek az Egyház nem anyja, annak Isten nem lehet atyja.”
(Szent Ciprián)