Egyszer az anyák Jézushoz vitték gyermekeiket, hogy kezét imádkozva rájuk tegye. A tanítványok azonban rájuk rivallottak. Jézus ekkor ezt mondotta: „Hagyjátok a kisdedeket hozzám jönni és ne tartsátok őket vissza tőlem, mert ilyeneké a mennyek országa.” És karjába vette a gyermekeket, rájuk tette kezét és megáldotta őket. (lásd: Mt 19,13-15; Mk 10,16)
Jézus megbízásából az Egyház Isten áldását könyörgi ránk és minden tárgyunkra, amit használunk. Megáldja a gyermekeket, anyákat, betegeket, a menyasszonyt az esküvőn és a híveket a szentmiseáldozat végén. Megáldja a házat és otthont, az ételt és italt, a szántóföldet és mezőt, az állatot és istállót, a műhelyt és szerszámot, az utakat és hidakat, a vasutat, gépkocsit és repülőgépet. Némely ember és tárgy az Egyház különleges áldásával egészen Istennek és az Ő szent szolgálatának van rendelve. Ezeket szenteli az Egyház. Az Egyház például felszenteli egy kolostornak az apátját, a szerzeteseket és szerzetesnőket. Megszenteli a templomot, az oltárt, a kelyhet és a paténát, az oltárterítőt és a liturgikus ruhákat, a vizet és gyertyákat, a kereszteket és a képeket, érmeket és szent olvasókat, az orgonákat, a harangokat és a temetőket. A szentelt személyekkel és tárgyakkal különös tisztelettel kell bánnunk.
Az Egyház olykor ördögöt űz az emberekből és tárgyakból, hogy kivonja őket az ördög hatalmából. Például kiűzi az ördögöt a keresztelendőkből és az olyan emberekből, akiket a gonosz szellemek megszállva tartanak, vagy a vízből, midőn a keresztvizet és a szenteltvizet szenteli. Amikor az Egyház áld és szentel, keresztet vet, mert a kereszt megváltásunk jele. A keresztvetésnél többnyire szenteltvizet is használ. Az áldások, a szentelések és a szentelt dolgok a szentségekhez hasonlóak, ezért nevezzük ezeket szentelményeknek. A különbség annyi, hogy a szentelményeket nem Krisztus rendelte, mint a szentségeket, hanem az Egyház. Nem is Istentől nekik adott erő által hatnak, mint a szentségek, hanem az Egyház közbenjárása által.
Amikor az Egyház áld és szentel, Istenhez könyörög a lélek és a test javáért és Isten védelmét kéri a gonoszság hatalma ellen. A szentelmények abban segítenek minket, hogy szentekként élhessünk a világon és mindent Isten dicsőségére és a mi üdvösségünkre használjunk. Amikor az Egyház minket megáld vagy amikor szentelt tárgyakat használunk, bíznunk kell Isten jóságában és az Egyház imájában. Aki a segítséget nem Istentől, hanem csupán a külső jelektől várja, a babona vétkébe esik. – Minél odaadóbban fogadjuk az Egyház áldásait és minél nagyobb tisztelettel használjuk a szentelt tárgyakat, annál több kegyelmet kapunk Istentől.
A hívők is áldhatnak. A szülök megáldják gyermekeiket. Keresztény szokás némely tárgyra keresztet vetni, például megszegés előtt a kenyérre. A keresztvetéssel magunkat is megáldhatjuk.
„Ha jövünk és megyünk, ha tisztálkodunk, öltözködünk, eszünk, aludni készülünk vagy bármi mást teszünk, jelöljük meg homlokunkat a kereszt jelével.”
(Tertullianus)