Mily alázattal, mennyi önmegtöréssel jár az Úr Jézus a keresztúton, a penitencia útján! Ily testi-lelki önmegtagadással kell nekünk is bűneinkért eleget tennünk.
a) Kell; a bűnös léleknek nincs más ruhája, mellyel meztelenségét takarja, mint a penitencia. A penitencia lelki, belső érzület, de okvetlenül van külső megnyilatkozása, s az a szenvedés a bűnért. Krisztus megmutatta, s a krisztusi lelkek mind így értették. – Két eszközt ismerünk az elégtételre: itt a földön Jézus vérét, a túlvilágban a tüzet. Vér, mely sajgó sebekből csepeg, mely ostorcsapások alatt hull, mely szúró tövisek alól gyöngyözik… és tűz, az a lángpallos, az a lángnyíl, lángnyelv, mely behat a lélekbe is, s megveszi rajta a bűn elégtételét. – Ne csodáljuk, hogy véres szenvedés a mi elégtételünk; kell ez, hogy a mélyen rejtőző rosszat kiemelje. „Csalárd a szív mindenek felett”; elrejti indokait, félremagyarázza tetteit; hízeleg és álnok; kíméletlen kezekre van szükség; kínra s fáradságra, hogy kijózanítsuk. Ki kell bontakoznunk a látszat csalódásaiból! Tekintsünk Jézus komoly, szenvedő arcára.
b) De mi többet akarunk, midőn Jézussal szenvedni kívánunk. Minket nemcsak bűnös szívünk szentelt igényei kényszerítenek a penitencia útjaira, hanem Jézus iránt való szeretetünk is. Nem, nem maradhatunk el tőle. Az ő nyomaiban akarunk járni; élhetünk-e akkor elegettevő penitencia nélkül? Nem égne-e belénk Krisztus fájdalmas arca, s elviselhetnők-e a szúró hasonlatlanságot? Nem, Uram, én is kegyelemkérésben járok; azért öltözködöm beléd. Lelkemet tündöklő kegyelembe, testemet önmegtagadásba öltöztetem; legyen rólam is igaz: „Ruháját borban mossák meg, s öltözetét a szőlő vérében”.
c) Kivált a szentáldozásban érezzük, hogy bűnnel szaturált világban élvén, másoknak is segélyére kell lennünk, nekik erőszakosan is utat törnünk! Ime, zárva az ég; kevés az „Isten embere”, s az ő „igéje ritka s drága”; vakság lepi a szemeket, s hervadnak a szívek. Jézus szent keresztjének, szenvedő szeretetének, áldozatának titokzatos energiájával lendített a lelki halálon; értsük meg s kövessük példáját. Ő értünk, mi meg másokért is. Másokért bűnhődve gyors előhaladást teszünk az erényben!