Szent Pál Efezusban tanítványokra lelt, akik a Szentlélekről eladdig semmit sem hallottak. Megkérdezte őket: „Hát ti kiben vagytok megkeresztelkedve?” Ezt válaszolták: „Jánosnak a keresztségében.” Ekkor Pál ezt mondotta: „János a bűnbánat keresztségével keresztelte a népet, mondván, hogy abban higgyenek, aki ő utána jön vagyis Jézusban.” Ezeket hallván megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében. Amidőn Pál rájuk tette kezét, leszállott rájuk a Szentlélek. (lásd: ApCsel 19,1-7)
Az Egyház kiosztja a hét szentséget, hogy életünk legyen és bőségben legyen. Megkeresztel minket, hogy megszabaduljunk bűneinktől és Isten gyermekei legyünk. Megbérmál minket, hogy a Szentlélek által megerősítsen. A szent Eukarisztiában az Élet Kenyerével táplál minket. A bűnbánat szentségében feloldozást ad bűneinkre. A betegeknek a szent kenetet adja, hogy testben és lélekben megerősödjenek. Az egyházi rend szentségében megadja a papi teljhatalmat és a papi élethez szükséges kegyelmet. A házasság szentségében egész életre szóló szent kötelékben egyesíti a jegyeseket.
Minden szentségnek van egy külső ismertető jele, például a keresztségnek a vízzel való leöntés és az e közben mondott szavak. A külső jel egy bizonyos belső kegyelmet jelez és egyúttal adományoz. Ezeket a kegyelmet adó szent jeleket Jézus Krisztus rendelte. A szentségben Krisztus, a mi Főpapunk működik, az emberek, akik a szentségeket kiosztják, az Ő eszközei. Krisztus a szentségekben azokat a kegyelmeket adja meg nekünk, amelyeket a kereszten kiérdemelt. Némely szentség eltörölhetetlen jegyet nyom a lélekbe. A keresztségben Krisztus tanítványának, a bérmálásban Krisztus bajnokának, az egyházi rendben Krisztus papjának a jegyét kapjuk meg. Ezekben a szentségekben tehát csak egyszer részesülhetünk.
A szentségeket méltó módon kell fogadnunk. Aki a keresztség vagy a bűnbánat szentségében óhajt részesülni, annak előbb meg kell bánnia bűneit. A többi szentséget csak akkor szabad magunkhoz vennünk, ha lelkünket a kegyelem már megszentelte. – Aki méltatlanul vesz magához egy szentséget, nem részesül a belső kegyelemben, sőt halálos bűnt, szentségtörést követ el. Aki viszont méltó módon veszi magához a szentségeket, a Megváltó forrásaiból örök életet merít. Minél nagyobb a szeretet, annál bőségesebb a kegyelem.
A Krisztus előírta jeleket az Egyház jelképes cselekményekkel bővítette. Például a keresztelés után a fehér ruhának és égő gyertyának átadása. A szertartásoknak az a célja, hogy a szentségek hatását még világosabban felismerjük és hogy áhítatunkat elmélyítsék.