Példája: Küldetésed a hit terjesztése és védelme!
Istenünk, ki Jeruzsálemi Szent Cirill püspököd által csodálatosan elvezetted Egyházadat az üdvösség misztériumának mélyebb megértésére, kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy egyre jobban megismerjük Fiadat, és így életünk mind gazdagabb legyen!’
Szent Cirill Jeruzsálemben, vagy annak környékén született 313 körül. A keresztény családból származó ifjú korán a szentírás tanulmányozására adta magát, ékesszólása alapos iskolai képzésre mutat. Hosszú és eredményes tanulmányai végén 343-ban az akkori jeruzsálemi püspök, II. Maximus áldozópappá szenteli, hamarosan kiváló szónok hírében állt. Alig öt esztendőre rá fölszentelő püspökének utódja lesz s a cezáreai érsek, Akácius, – akinek érseki tartományához tartozott Jeruzsálem, – püspökké szenteli.
A régi zsidó Jeruzsálem helyén a rómaiak új várost alapítottak: Aelia Capitolina volt a neve. A templom helyét a Capitolium foglalta el, amely három római istennek volt szentelve: Jupiternek, Junónak és Minervának. Maradványai ma is láthatók. Ott, ahol a keresztények Jézus keresztre feszítésének és eltemetésének helyét tudták, Vénusz temploma emelkedett. A keresztények azonban – nem törődve e változásokkal – továbbra is összegyűltek Aelia templomában, ott, ahol az Úr az utolsó vacsorát ünnepelte. Cézáreai Euszébiosz püspök Palesztina vértanúi című írásában leírja azokat a megpróbáltatásokat, melyeket e közösségnek, különösen a diocletianusi üldözések alatt, el kellett szenvednie.
Az érsek és az új püspök között azonban csakhamar súlyos ellentét támadt. Akácius ugyanis az ariánus eretnekségnek volt híve, amely szerint az Úr Krisztus is csak teremtmény s legföljebb hasonló Istenhez. Mint ilyen, hevesen küzdött a 325-i első egyetemes niceai zsinat ellen, amely az arianizmust elítélte. Ezzel szemben Cirill az igaz katolikus hit követője; hozzá még érvényesíteni akarja azokat a tiszteleti jogokat, amelyeket a niceai zsinat megoldott a jeruzsálemi püspöknek, s amelyeket Akácius nem akart elismerni. Így érthető, ha Akácius és ariánus gondolkozású társai rossz szemmel nézték a hithű, szentéletű, egyháza jogait védelmező püspököt s keresve kerestek ürügyet, hogy Cirillt püspökségéből kiforgassák.
357 körül Jeruzsálemben és környékén rossz termés volt; éhínség ütött ki.
Az evangélium szellemében élő Cirill értékesebbeknek tartotta az Isten élő templomait, a szűkölködő szegényeket, mint kőtemploma szőnyegeit és egyéb kincseit. Mindent pénzzé tett, hogy segítsen az éhezőkön.
Akácius emiatt zsinatja elé idézte. Az egyházi kincsek eladása miatt és egyéb koholt vádak alapján az ariánus zsinat megfosztotta püspökségétől s számkivetésbe küldte. Két év múlva sikerült ugyan visszatérnie székhelyére, azonban 360-ban az ariánus érzelmű konstantinápolyi zsinat a hasonló gondolkozású Konstancius császár hozzájárulásával megint csak száműzte. Ezúttal azonban nem kellett sokáig ennie a számkivetés keserű kenyerét. Konstanciust a hitehagyó Juliánus követte a trónon; ez tisztára az elődje iránti gyűlöletből, visszahívta Cirillt.
Visszatérése után alkalmat adott neki az Úr Krisztus, hogy az egész világ és a történelem színe előtt igazolva lássa az ó szavait:
„Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak” (Máté 24, 35)
A hitehagyó császár élete föladatának tekintette, hogy véres üldözés nélkül kiirtsa a kereszténységet, a keresztény eszmék kisajátításával új életerőt öntsön a halódó pogányságba. Ezért kizárta a keresztényeket a magasabb iskolákból és a hivatalokból, iparkodott anyagilag tönkretenni az egyes egyházakat, szította az egyenetlenséget a katolikusok és ariánusok között, a zsidóságot pedig a kereszténység ellen akarta fölhasználni.
Összefogott a birodalomban szétszórtan élő gazdag zsidókkal, s elhatározta, hogy újraépíti az elpusztult jeruzsálemi templomot. Nyíltan megvallott célja volt a zsidóságot rásegíteni, hogy megint ősi törvényei szerint áldozhasson; fő célját azonban elhallgatta: meg akarta hazudtolni az Úr Krisztus jövendölését, amely szerint kő kövön nem marad a jeruzsálemi templomból.
Hosszas gyűjtés és nagy mennyiségű építőanyag összehordása után megkezdődtek a munkálatok. Mindenekelőtt a romokat takarították el. Julián együtt örült a zsidósággal: Jeruzsálem püspöke pedig rendületlenül hitte, hogy az Úr igéi nem vallhatnak kudarcot, s teljes határozottsággal megnyugtatta híveit, hogy ez a munka meddő törekvés. A romok eltakarítása után hozzáfogtak az alapozáshoz, azonban a Juliánért lelkesedő pogány Ammianus Marcellinus (400 körül) történetíró szerint: „az alapvetésnél rettenetes lángok törtek elő s többször megölték a munkásokat, úgyhogy föl kellett hagyni a vállalkozással”.
Más történetírók tudnak még pusztító földrengésekről, dühöngő viharokról, továbbá a zsidók ruháin éjjelenkint megjelent fénylő és ijesztő keresztekről. Philostorgius, 6. századi egyháztörténetíró egy különösen csodálatos esetről számol be. A romok eltakarítása közben egy üregre akadtak. Köteleken lebocsátottak a mélyére egy munkást, aki a vizes fenék közepén egy oszlopon irattekercset talált. Az írástudók fölbontották s megrettenve olvashatták benne Szent János evangéliumának elejét:
„Kezdetben vala az Ige, s az Ige Istennél vala, s Isten vala az Ige”.
A többször hiába megkísérelt építést végre is egyszer s mindenkorra abba kellett hagyniok és így kénytelen-kelletlen bizonyságot szolgáltatniok a testté vált Igéről:
„Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak”
Cirillnek és híveinek e szent öröme néhány év múlva megint szomorúságra vált. Válens császár 367-ben az ariánusok ádáz mesterkedései miatt megint száműzte. Ezúttal teljes tizenegy évig kellett távol maradnia féltve őrzött, szeretett nyájától. A császár halála után (378) visszatérhetett, s élete hátralévő napjaiban minden tévtanítással szemben óvta hívei hitét s minden konkolyhintés ellenére ápolta bennük az egyetértést. Tevékenyen részt vett a Konstantinápolyban tartott második egyetemes zsinaton (381), amely újólag elítélte az arianizmust s a Szentlélektagadó eretnekséget. Az Úr 386 március 18-án, 73 éves korában szólította magához hűséges és sok viszontagságon átment szolgáját.
Szent Cirill az egyháztanítók (doktorok) közt foglal helyet.
E kitüntetést annak a 24 katakézisnek (hitelemzés) köszöni, amelyeket püspöksége elején tartott a Nagy Konstantintól épített jeruzsálemi Szent Sír templomában, s amelyek a legbecsesebb régi keresztény irodalmi emlékek közé tartoznak. A keresztség előtt álló hitjelölteknek a nagyböjt folyamán 19 beszédben fejtette ki a rájuk váró nagy kegyelem páratlan értékét, majd a hitvallást – azt, amelyet a pap a szentmisében mond – magyarázta ágazatról ágazatra. Ezután a jelöltek húsvét éjjelén fölvették a keresztséget, a bérmálást s magukhoz vették az Oltáriszentséget. Erre húsvét hetében újabb 5 beszéd beavatta őket e három szentség titkaiba. Több mint másfélezer esztendeje hangzottak el ezek a hitelemzések, és a ma gyermeke megilletődve olvassa ki mindenestül a maga katolikus hitét a jámbor és tudós jeruzsálemi püspök elsárgult írásából.
Jelentősebb ránk maradt írása még az a levél, amelyben Konstancius császárnak megírta a 351 május 7-i jeruzsálemi jelenést. Reggel 9-kor hatalmas fénylő kereszt jelent meg a Kálvária és Olajfák hegye között, amely megdöbbentette egész Jeruzsálemet. Hívők és hitetlenek siettek a templomba dicsőíteni azt, aki a kereszt által megváltotta a világot. Szent Cirill egész élete ennek a keresztnek dicsőítése volt.
JERUZSÁLEMI SZENT CIRILL IMÁJA
‘Lelkedet ki kell kovácsolni.
A hitetlenség merevségét kalapáccsal kell verni,
hogy a salak lehulljon, és megmaradjon, ami tiszta;
és hogy a rozsda lepattogjon, és csak a tiszta acél maradjon.’
Urunk, irgalmas Isten, szentséges, hatalmas,
te vagy a békesség, te vagy az egység,
te vagy a tisztaság, te vagy a jóság.
Atyja és Ura vagy mindazoknak, akik
szívükben békés gondolatokat táplálnak.
Adj nekünk alázatosságot, reményt és erős hitet!
Add, hogy a szeretet Lelke, a te Lelked éltessen minket;
segíts egymáshoz tiszta szeretetben közelednünk,
mert ez minden parancs foglalata és beteljesítése!
Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai legyünk,
és így méltók legyünk arra,hogy boldognak nevezzen
minket szent Fiad! Általa és vele legyen neked
dicsőség és hatalom, a jóságos Szentlélekkel együtt! Amen.
„Urunk, Jézus Krisztus! Te Egyházadat adtad, hogy biztosan eljuthassunk életünk végcéljához, a mennyei Atyához. Kérünk, jeruzsálemi Szent Cirill közbenjárására és tanítása nyomán egyre nagyobb szeretettel tiszteljük és vegyük magunkhoz az Oltáriszentséget, a Te áldott Szent Testedet, Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.” Amen.
KÖNYÖRGÉS A SZENTLÉLEKHEZ
(Angelus Silesius)
Szentlélek! Fő jó! Szent neved
Borítsa lángba szívemet!
Tüzednek édes lángja fennen
Lobogjon vígan én felettem.
Ébresszen bennem szent kegyed
Szerelmes, élő, nagy hitet!
Világíts át, Te, drága Fény,
Nehogy sötétben haljak én.
Te szent árnyékod hűvösítsen,
Hogy idegen tűz ne hevítsen.
Szívemnek kertje élni fog,
Ha hull rá égi harmatod.
Fő Vigasz, várom jöttödet,
Csókold életre lelkemet.
Ajándékaid, mint a tenger,
S Nélküled koldus csak az ember.
Itt van szívemnek kelyhe, Te
Pünkösd borával töltsd tele!
Add, ha parancsod megjelen,
Katonaként én megtegyem.
Te jó tanácsod hadd vezessen,
Különböztessek jól, helyesen.
Szent értelmedet ha adod:
Felismerem akaratod.
Arany folyam vagy, Bölcsesség,
Szerelmed csókja bennem ég,
És így a szívem tudja, érez:
Milyen jó vagy Te és mily édes.
Szemem mindig csak Rád tapad:
Igazság Lelke csak Te vagy!
Megígérted, jó Jézusom:
E vendéget én megkapom.
A szívem várja vágyva, halkan,
Őt várja ez az üres barlang.
Boldog lesz, majd ha áldva jő:
Örökre nálam marad Ő!
(Angelus Silesius)