Szent Pál inti híveit: „Testvérek, legyetek állhatatosak és tartsátok erősen a hagyományokat, amelyeket akár élő szavunkból, akár levelünkből tanultatok.” (2 Tesz 2,14)
Amit az Egyház tanít nekünk, Istentől, minden igazság forrásából jön. Azt adja tovább, amit Isten kinyilatkoztatott és amit kezdettől fogva tanítottak és hittek az Egyházban. Szent Pál mondja: „Azt közöltem veletek, amit magam is kaptam.” (1 Kor 15,3) Az Egyház a Szentlélektől vezetve az idők folyamán számos igazságot pontosabban is meghatározott, főként olyan esetekben, amikor ezeket az igazságokat támadások érték. Krisztus megígérte az Egyháznak: „Az Igazság Lelke eligazít titeket minden igazságban.” (Jn 16,13)
Kinyilatkoztatásainak nagy részét Isten felíratta szent könyvekben. E könyvek íróit a Szentlélek által ihlette írásra és munkájuk közben úgy támogatta őket, hogy tévedhetetlen igazsággal írják mindazt, amit Isten általuk közölni akart velünk. Ezeknek az írásoknak Szentírás vagy Biblia (vagyis könyv) a nevük. Mivel a Szentírás Isten ihletéséből keletkezett, Isten a szerzője. A Szentírás Isten szava. A Szentírásnak azokat a részeit, amelyeket Krisztus előtt írtak, Ószövetségnek, azokat a részeit, amelyeket Krisztus után írtak, Újszövetségnek nevezzük.
Az Egyház úgy őrzi a Szentírást, mint egy nagy kincset. A Szentlélek segítségével tárja elénk és magyarázza nekünk. Az Egyház megkívánja tőlünk, hogy Isten szavát szorgos figyelemmel hallgassuk és szívesen olvassuk a Szentírást. Ezért szükséges, hogy a keresztények házában legyen Biblia vagy legalábbis Újszövetség. Mindazonáltal a Szentírásnak csak azokat a fordításait szabad használnunk, amelyeket az Egyház jóváhagyott.
Abból, amit Isten kinyilatkoztatott, nem minden igazság van feljegyezve a Szentírásban. Számos igazságot csak szóval tanítottak az apostolok, amelyet aztán az Egyház mint drága örökséget tovább adott. Ezeket az igazságokat közös néven szájhagyománynak nevezzük. Nagy részüket az apostoli idők után csakhamar feljegyezték szent és tudós férfiak, az egyházatyák. A Szentírás és a szájhagyomány hitünk két forrása. Az Egyház a Szentlélek segítségével mind a kettőt hamisítatlan épségben őrzi és belőlük meríti tanítását.
„Csak tisztelettel veszem kezembe a Szentírást és mielőtt olvasnám, kérem Istent, hogy szavát jól megértsem és örömest kövessem.”
„Midőn imádkozol, te szólasz Istenhez. Midőn a Szentírást olvasod, Isten szól tehozzád.”
(Szent Ágoston)
„Aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Krisztust.”
(Szent Jeromos)
Némelyek így beszélnek: „A Szentírás magában is elegendő.” Először is, a Szentírásban nincsen minden benne, amit Isten kinyilatkoztatott. János írja: „Van még sok egyéb is, amit Jézus cselekedett. Ha egyenkint mindet megírnák, azt vélem, maga a világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.” (Jn 21,25) Pál írja: „Tartsátok erősen a hagyományokat, amelyeket akár élő szavunkból, akár levelünkből tanultatok.” (2 Tesz 2,15). Másodszor a Szentírásban sehol sincs szó arról, hogy milyen könyvek tartoznak bele. Ezt mi csak a szájhagyományból tudjuk.
Az Ószövetség könyvei:
1. Történeti könyvek. Ezek közül a legfontosabbak: Mózes öt könyve, Józsué könyve, a Bírák könyve, a Királyok könyvei, a Makkabeusok könyvei.
2. Oktató könyvek. A legfontosabbak: Jób könyve, Zsoltárok könyve, Bölcsesség könyve.
3. Prófétai könyvek. A legfontosabbak a négy nagy próféta: Izajás, Jeremiás, Ezekiel és Dániel könyve.
Az Új szövetség könyvei:
1. A négy Evangélium és Szent Lukácstól az Apostolok Cselekedetei.
2. Szent Pál tizennégy levele és más apostolok: Jakab, Péter, János és Júdás Tádé hét levele.
3. Szent Jánostól a Titkos Jelenések könyve.