Pünkösd után elmentek az apostolok, hirdették az Evangéliumot és egyházközségeket alapítottak. Alkalmas férfiakat választottak, rájuk tették kezüket és püspökké rendelték őket. Így tette Szent Pál Timóteust Efezus, Titust pedig Kréta püspökévé. (lásd: 1 Tim 1,3/1,5) – Péter missziós útján Rómába ment és ennek a városnak a püspöke lett. Itt halt vértanúhalált 67 tájékán. Sírja fölött emelkedik ma a Szent Péter bazilika.
Krisztus Titokzatos Testében nem minden tagnak egyazon a feladata, vannak elöljárók és vannak alárendeltek. Az első elöljárók Péter és az apostolok voltak. Krisztus azt akarta, hogy Egyháza a világ végezetéig fennmaradjon. Ezért kell fennmaradniok a hivataloknak is, amelyeket Péterre és a többi apostolra bízott. Krisztus akarata, hogy az Egyházat mindenkor elöljárók kormányozzák. Az Egyház elöljárói a pápa és a katolikus Egyház püspökei. Ők az apostolok utódai. Krisztus nevében gyakorolják a tanító, papi és kormányzó hivatalt. – Néha egybegyűlnek a világ összes püspökei, hogy a pápa vezetésével fontos kérdésekről tanácskozzanak és határozzanak. Az Egyház elöljáróinak ezt a gyűlését egyetemes zsinatnak nevezzük.
A pápa az egész Egyház látható feje. Ő Szent Péter utóda a legfőbb tanító és kormányzó hivatalban. (Primatus) Mivel Péter mint Róma püspöke halt meg, Róma püspöke az ő törvényes utóda. Minden püspök, pap és hívő az ő vezetése alatt áll.
A püspök az Egyház egy részét vezeti. Ezt a részt püspökségnek vagy egyházmegyének nevezzük. A püspökségek egyházközségekre vannak felosztva. Az egyházközségek élére plébánost állít a püspök. A plébános az egyházközség híveinek lelki atyja.
Elöljáróik vezetésével a hívőknek is részt kell vállalniok az Egyház feladataiból. Családjukban, munkahelyükön és a közéletben is mindent meg kell tenniök Isten dicsőségéért és embertársaik üdvösségéért. (Világi apostolkodás)
„Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és vessétek magatokat alájuk, mert ők őrködnek lelketek felett és nekik kell számot adniok róla.” (Zsid 13,17)