Feltámadása után Jézus negyven napon át megjelent apostolainak és tanítványainak és beszélt nekik Isten országáról. Megparancsolta, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak ott az Atya Ígéretére. Ezt mondotta: „Veszítek majd a reátok lejövő Szentléleknek az erejét és tanúim lesztek Jeruzsálemben és egész Judeában és Szamariában és a föld határáig.” (ApCsel 1,3-8)
Feltámadása után ezt mondotta Jézus az apostoloknak: „Amint engem küldött az Atya, én is úgy küldelek titeket.” (Jn 20,21) Rájuk bízta a feladatot, amit ő kapott az Atyától. Az Egyháznak az a feladata, hogy Istent dicsőítse és az embereket az örök boldogságra vezesse.
Mielőtt Jézus a mennybe szállott, ezt mondotta az apostoloknak: „Minden hatalom nekem adatott a mennyben és a földön. Menjetek tehát, tanítsatok minden népet, megkeresztelve őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.” (Mt 28,18-20) Jézus ezekkel a szavakkal adott ünnepélyes megbízást az apostoloknak és utódaiknak arra, hogy minden népet tanítsanak, megszenteljenek és vezessenek. Egyházára bízta a tanító, papi és kormányzó hivatalt.
Jézus ezt mondotta Péternek: „Legeltesd az én bárányaimat! Legelted az én juhaimat!” (Jn 21,15-17) E szavakkal tette Pétert földi helytartójává és az Egyház látható fejévé, teljhatalmat adott neki és utódainak, hogy az egész nyájat vezessék mígnem ő visszatér. Mennybemenetele óta Krisztus az Atya jobbján trónol, mint Egyházának Ura. Benne működik mint mennyei Tanító, Főpap és Pásztor, mígnem a világ végén visszatér. Krisztus az Egyház láthatatlan feje. Pünkösd napján Krisztus az Atyától elküldötte Egyházának a Szentlelket. A Szentlélek által betöltötte az Egyházat isteni életével és erőt adott neki, hogy a rábízott feladatokat végbe vigye.