a) „Látván pedig Pilátus, hogy semmire sem megy, hanem inkább nő a zajongás, vizet vévén, megmosá kezeit a nép előtt, mondván: Én ártatlan vagyok ezen igaznak vérétől; ti lássátok” (Máté 27,24). Mit ér a szó, mit a mosakodás, mikor gyönge s jellemtelen az akarat. Ez a „jó” akarat, mely Krisztust igaznak s ártatlannak mondja, nem állít a világba semmi jót. A jóakarat erős akarat, mely megküzd a nehézségekkel, mely a szenvedélyek zajongásában sem tér el a legfelsőbb akarattól. – Pilátus megmossa kezét. Ha ez a víz mint könny csurgott volna is szemeiből, akkor sem segít rajta ily viselkedés mellett. – Érezzen a szív mély megindulással; valljon színt az ajak nagy nyiltsággal; de tegyen, tegyen az akarat. Érzés, szó és akarat fogjon kezet. – Kicsoda közülünk „ártatlan ez igaznak vérétől”? Voltaképen senki; de mennyire akarok színt vallani ezentúl test, zajongás, csőcselék, szenvedély ellen! – Nem vízben, hanem Jézus vérében kell mosakodnom, ha ártatlan akarok lenni.
b) „És felelvén az egész nép, mondá: Az ő vére mirajtunk és a mi fiainkon”. Rémületes, kegyetlen ítélet, melyet magára mond a zsidóság. Rémületes dolog, ha valakinek lelkéhez vér tapad, hát még ha az Isten fia vére! Mindnyájunkhoz tapad ugyan, de nem egyformán, tapadhat mint átok, de tapadhat mint erő; kiáltó vér lehet Istenhez kegyelemért; oltalmazó vér lehet a harag öldöklő angyala ellen; átok csak akkor lesz, ha a rosszban megrögzünk, s így megyünk át a másvilágba. A pokol szava és átka; az ő vére rajtunk, kit mi gyűlölünk; a mennyország szava és áldása; az ő vére rajtunk, kit imádunk s szeretünk. Legyen áldás rajtam, erő bennem, legyen tűz és termékenység lelkemben, a te véred, Jézusom!
c) „Akkor elbocsátá nekik Barabbást, Jézust pedig, miután megostoroztatta, kezeikbe adá, hogy megfeszíttessék”. Ez tehát a sok „jóakaratnak” vége: Barabbást fölszabadítani, Jézust keresztre feszíteni! Nem undorodom e tehetetlen jóakarattól? De mily jóakarata ez az Istennek s Jézusnak: ennyi áldozat árán fölszabadítani a bűnöst. Barabbásban magamra ismerek, aki megszabadulok a kárhozattól Jézus halála által. Jézus így akarta; Pilátus ítéletében, e rosszakaratban, az Isten végtelen jóakaratát látta s azt alázattal fogadta. Szenvedésben, félreismerésben, bajban az Isten akarata az, hogy erényesen álljam meg helyemet. Mások rosszakarata, igazságtalansága, a természet sora ne homályosítsa el e nagy föladatomat!