Szent Pál írja a galatákhoz: „Midőn elérkezett az idők teljessége, Isten elküldötte Fiát, hogy a fiaivá fogadjon minket. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét szívetekbe, aki ezt kiáltja: Abba! vagyis Atya! Ezért már nem vagy többé szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, örökös is.” (lásd:Gal 4,4-7)
A Szentlélek által részt kapunk a végtelenül szent Isten életéből és így leszünk Isten gyermekei, Krisztus fivérei és nővérei és az örök élet örökösei. Ezt az isteni ajándékot nevezzük kegyelmi életnek. A kegyelmi élet nagymértékben felülmúlja a természetes életet, ezért mondjuk természetfeletti életnek is.
Isten gyermekeinek szívében a Szentlélek lakik. Ő az isteni élet lélegzete. Ő az eleven záloga annak, hogy majdan örökké az Atyánál fogunk élni. A Szentlélekkel együtt bennünk lakik az Atya és a Fiú is. Krisztus mondja: „Hozzája megyünk és lakóhelyet szerzünk nála.” (Jn 14,23) Ezért figyelmeztet Szent Pál eképpen: „Nem tudjátok, hogy az Istennek temploma vagytok és az Isten Lelke lakik bennetek?” (1 Kor 3,16)
A kegyelmi élet a legbensőbb módon a szent Istenhez, minden kegyelem forrásához kapcsol minket, és ezáltal mi magunkat is megszentel. Ezért nevezzük a kegyelmi életet megszentelő kegyelemnek is. „Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint járjunk is.” (Gal 5,25) Ha Isten gyermekei vagyunk, úgy is kell élnünk, mint Isten gyermekei élnek: szükséges, hogy szeressük és imádjuk Őt, szentségeit vegyük és szent akaratát teljesítsük. Így növekedünk a kegyelemben, bőséges termést gyűjtve az örök életre.
Csak egy a fontos e világon: Isten gyermekéül élni. Csak egy a félelmetes: Istentől elszakadni, kegyelme nélkül meghalni és örökre veszendőbe menni.
Keresztény, ismerd fel méltóságodat!
(Nagy Szent Leó)