Az Apostolok Cselekedeteiben ezt olvassuk a filippi térítő munka kezdetéről: „Szombaton kimentünk a kapun kívül a folyóhoz, mert sejtettük, hogy ott van az imádság helye. Leültünk és beszélni kezdtünk az ott egybegyűlt asszonyokhoz. A hallgatóságban volt egy Lídia nevű bíborárus asszony. Ennek az Úr megnyitotta szívét, hogy megérthesse, amit Pál mondott.” (lásd: ApCsel 16,13-14)
A Szentlélek megvilágosít minket. Megnyitja szívünket, hogy higgyünk az isteni igazságban és felismerjük Isten akaratát. A Szentlélek ezenfelül megerősít minket. Megindítja szívünket, hogy a hit szerint éljünk és teljesítsük Isten akaratát. Kedvet és erőt ad nekünk a jóra, megerősít a kísértések idején és utálatot kelt bennünk a rossz iránt. Vigasztal a szenvedésben és segít minket, hogy hűségesek maradjunk mindhalálig.
Isten ilyen kegyelmek által segít minket, hogy örök célunkat elérjük. E kegyelmeket ezért nevezzük segítő kegyelmeknek. Nélkülük semmit sem kezdhetünk, semmit sem folytathatunk vagy végezhetünk, hogy üdvösségünket elérjük. „Isten maga műveli bennetek a szándékot meg a véghezvitelt is.” (Fil 2,13) Ezért kell gyakran könyörögnünk Isten kegyelméért. Isten minden embernek legalább annyi kegyelmet ad, amennyi üdvösségéhez szükséges. „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön.” (Tim 2,4) Senki sem vész el örökre a maga súlyos bűne nélkül.
Isten nem adja meg minden embernek ugyanazokat a kegyelmeket. Különböző utakon vezet minket örök célunkhoz. Isten nem ad minden embernek ugyanannyi kegyelmet. Isten például bővebben adja kegyelmét, ha gyakrabban imádkozunk hozzá, szentségeit magunkhoz vesszük és hagyjuk, hogy kegyelme vezessen minket. Isten a szükséget szenvedőknek is különös bőségben adja kegyelmét.
Isten kegyelme csak akkor vezet minket az üdvösségbe, ha kegyelmével együttműködünk. A kis dolgokban is készségesen kell követnünk Isten ihletését. Isten nem kényszerít minket kegyelmével. Ezért lehetséges, hogy ellenállunk a kegyelemnek. Ez esetben a kegyelmek a mi hibánkból nem vezetnek minket az üdvösségbe. Szent Pál írja: „Figyelmeztetlek titeket, hogy Isten kegyelmét ne vegyétek hiába.” (2 Kor 6,1)
Jézus mondja: „Senki sem jöhet énhozzám, hacsak az Atya, ki engem küldött, nem vonzza őt.” (Jn 6,14)
Az Úr megáldja, amit mi teremtünk
És bátorítva őrködik felettünk,
Hogy dolgainkat jól vigyük mi végbe,
A változó világon mindig Öt dicsérve.