Pünkösd napján az apostolok egybegyűltek Máriával, Jézus anyjával és a tanítványokkal Jeruzsálemben egy teremben. „Hirtelenül olyan zaj támadt az égből, mint heves szélvész zúgása és betöltötte az egész házat, ahol ők voltak. Tüzes nyelvek jelentek meg nekik, amelyek szétoszlottak és mindegyikükre leereszkedtek. Mindnyájan beteltek Szentlélekkel.” (ApCsel 2,1-4)
A Szentlélek az apostolokat és tanítványokat megvilágosította. A Szentlélek megtanította és emlékeztette őket mindarra, amit Jézus mondott nekik. Megadta nekik a helyes szavakat, hogy Urunk üzenetét a zsidóknak és pogányoknak hirdethessék. A Szentlélek az apostolokat és tanítványokat megerősítette. Kiűzte szívükből a kishitűséget és az emberektől való félelmet, vigasztalta őket az üldöztetésben, türelmet adott nekik a szenvedésben és erőt, hogy hitükért még életüket is odaadják. A Szentlélek az apostolokat és tanítványokat megszentelte. Szívükbe lépett ajándékaival és kegyelmeivel, hogy mindig ott maradjon.
A pátriárkáknak és prófétáknak már az Ószövetségben is lejött a Szentlélek. Pünkösd napján azonban a Szentlélek egész bősége kiömlött az apostolokra és tanítványokra. Most beteljesült a próféták szava: „Az utolsó napokban, mondja az Úr, kiárasztom Lelkemet minden emberre.” (Joel 2,28; ApCsel 2,17)
A Szentlélek eljövetelét az apostolokra és az Egyházra pünkösdkor ünnepeljük, ötven nappal húsvét és tíz nappal Krisztus mennybemenetele után.