„Aki a Tábor hegyén megmutatta Isteni Dicsőségét!”
Jézus Pétert, Jakabot és Jánost maga mellé véve egy magas hegyre mentek. Ott elváltozott előttük, egész alakját a benne rejlő isteni erő sugározta át.
„Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok…!”
A Tábor-hegyről a Golgotára…
Ennek a titoknak liturgikus megünneplése már a 7. században megtalálható, az evangéliumát olvasták a második böjti vasárnap.
A TÁBOR HEGYÉN
Ez volt hegye az elragadtatásnak…
Nagy, napsütéses, tömjénes vasárnap,
Ünnepe az életnek, a csodának.
Aranyos arccal fölnézett a Mester,
Ruhája hónál tündöklőbb ezerszer,
Ó, ily fehér még nem volt eddig ember!
Jött Mózes, aki eltűnt, mint egy álom,
Illés, ki elszállt lángoló batáron
S három tanítvány, boldog halaványon.
És monda egy: Mi szép, mi szép az élet,
Mi mély, mi nagy, mi gyönyörű ma Véled,
Építsünk hármas hajlékot tinéktek!
Nem szólt a Mester. A fény és a mámor
Elrebbent mirhaillatként arcáról
S lenézett a hegy napos magosából…
És lenn, ahol a Golgota vet árnyat,
Látta a méla, néma olajfákat,
Hol nemsokára lelke holtrabágyad!
(Juhász Gyula)
Szent Máté Evangéliuma alapján tudjuk, hogy Urunk színeváltozása pontosan 40 nappal keresztre feszítése előtt történt. Ezért olvastatja az Egyház nagyböjt második vasárnapján az erről szóló evangéliumot. Nagyböjt első hetében tehát a pusztában történt kísértések helyétől eljutottunk a színeváltozás helyéig. Gyengeségeink, bűneink, kísérthetőségeink, gyarlóságaink az elmúlt héten szembesíthettek bennünket arra, hogy mennyire szüksége van lelkünknek az égi segítségre.
A mai vasárnap, – és tulajdonképpen minden vasárnap – azonban megtapasztalhatjuk Jézus különleges isteni mivoltát. Az előttünk álló hét indítson arra minket, hogy keressük azokat az érzéseket, alkalmakat, lehetőségeket, amikben megtapasztalhatjuk Isten közelségét. Ha ezekről a tapasztalásokról még tanúságot is tudunk tenni a körülöttünk élők felé, akkor méltán fog tükröződni életünkön keresztényi hitünk.
„Áldalak Téged Jézus Krisztus, hogy a világba jöttél és kinyilvánítottad azt a dicsőséget, ami a világ kezdete óta a Tiéd.”
Ókeresztény imádság a szentmise előtt
Istenünk, Ura a világegyetemnek, nyomorúságunk ellenére
jóságodban tégy minket méltóvá erre az órára.
Add, hogy tettetés nélkül, őszintén eggyek legyünk egymással,
kössön minket össze a béke és a szeretet.
Szilárdítsd meg egységünket isteni tudásod megszentelő tevékenységével,
Fiad, egyetlen Urunk, Jézus Krisztus, az Üdvözítő segítségével.
Legyen tied az áldás és a dícséret a Szentlélekkel, a jóság éltető Lelkével együtt.
Te, egyetlen Fiaddal és a Szentlélekkel a béke, az irgalom, a szeretet,
a megbocsátás és a jóság Istene vagy.
Urunk, a te békéd, a te nyugalmad, a te szereteted és kegyelmed,
istenséged irgalma legyen velünk és közöttünk életünk minden napján! Ámen.
3. századi ima szentáldozás előtt
Mindenható Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, kérünk téged,
áldással fogadjuk ezt a szent misztériumot; ne legyen senki számára ítélet!
Mindazokat, akik részesülnek e szent misztériumból,
tedd méltóvá Krisztus testére és vérére, Mindenható Úr, Istenünk! Ámen.
3. századi ima szentáldozás után
Mindenható Isten, a te szent misztériumodban történt részesedés adjon nekünk erőt,
s ne legyen senkinek ítéletére, hanem töltsön be minket minden áldással, Krisztus által.
Általa dicsőség és hatalom néked, most és mindenkor és mindörökkön-örökké! Ámen.