„A keresztény lelki nagyság biztos fokmérője, hogy ki mennyire gyakorolja a felebaráti szeretetet és az igazságot, a nálánál alacsonyabb rangúakkal szemben.”
Károly jól a szívébe vette Szent Pál apostol intését:
„Urak, adjátok meg a szolgáknak, ami jogos és méltányos, hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben” (Kol. 4, 1).
Boldog Károly az Úr 1083. esztendejében született, ugyanabban az évben, amikor nálunk Szent Istvánt és Imrét szentekké avatták. Királyi és szent család sarja. Atyja Szent Kanut (lásd jan. Dánia királya, édesanyja, Adelhaid (Adél) pedig flandriai grófi leány. Édesatyját hároméves korában egy lázadás alkalmával a templomban megölték; anyját is korán elvesztette. Sok nehézség között serdült ifjúvá és saját példáján tanulta meg, mit jelent árvának lenni. Anyai nagybátyjának, Flandria (Belgium északnyugati része) urának, Róbert grófnak udvara volt számára a szentség és a vitézség iskolája.
Ifjúkora a kereszteshadak kezdetére esik. A 11. század utolsó éveiben körülbelül félmillió férfi tűzte föl a keresztet, hogy a mohamedánoktól visszahódítsa azt a földet, amelyet az Úr Jézus életével és halálával megszentelt. Ebben a fölséges nekilendülésben Flandria különösen kivette részét. Ott volt uralkodója, Róbert gróf is oldala mellett az ifjú Károly, aki keresztény hősiességének már nem egy tanújelét adta.
Visszatérve hazájába, nemsokára meghalt nagybátyja, majd annak fia, 1119-től kezdve, ő lett Flandria grófja és ura. A nép kiváló erényei és eddigi hőstettei miatt szívesen látta a trónon. A hozzáfűzött reményekben nem is csalódtak, mert Károly mint uralkodó, népének legigazságosabb atyja s legvitézebb védelmezője volt. Erényeinek legszebb dicsérete, hogy alattvalói «jóságos»-nak nevezték el, az Egyház pedig az oltárra emelte.
A keresztény lelki nagyság biztos fokmérője, hogy ki mennyire gyakorolja a felebaráti szeretetet és az igazságot, a nálánál alacsonyabb rangúakkal szemben. Károly ezen a téren különösen nagynak bizonyult. Jól a szívébe vette Szent Pál apostol intését:
„Urak, adjátok meg a szolgáknak, ami jogos és méltányos, hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben” (Kol. 4, 1).
Mennyi szeretet és méltányosság árad az ilyen cselekedetekből: Két éven át rosszul ütött ki a termés, s ennek nyomában megjelent az éhínség és a drágaság. Károly nem sokat okoskodott, hanem a szentek gyors elhatározásával megszüntetett udvarában minden mulatságot és haszontalan kiadást, hogy így példát adjon a takarékosságra s több jusson a jótékonykodásra ; tanácsosai ellenére is elengedte az adókat s gabonáját megosztotta a szegény szűkölködőkkel. Szerető gondoskodásában odáig ment, hogy megtiltotta a gabonának sörfőzésre való használatát: inkább jusson a szegénynek kenyér, mint a gazdagnak sör. Leleményes szeretete elrendelte, hogy a pékek az eddigi kenyereknél kisebbeket süssenek; ezzel azt érte el, hogy a szegény is vásárolhatott, akinek a most megdrágult régi kenyérre nem tellett; másrészt meg – ha kevesebb is – mindenkinek jutott, de máskor is mindent megtett a nyomor és nélkülözés enyhítésére. Udvarházaiba százszámra osztotta be a nélkülözőket, akik ott munka mellett megkapták mindennapi kenyerüket.
Hosszú éveken át minden nap megtette, hogy reggel szentmise hallgatása előtt az Úr Krisztus iránti nagy szeretetében mezítláb osztott alamizsnát a szegények között és nem átallotta megcsókolni mindegyikük kezét. Volt idő, amikor naponkint öt embert ruházott föl, s nem egyszer Szent Márton módjára köpenyét is megosztotta a mezítelennel. Egy alkalommal csak magában Ypern városában egy nap alatt 7800 kenyeret osztott ki.
A krónikás szükségesnek tartotta külön is feljegyezni róla, mennyire késedelem nélkül és fejedelmi bőkezűséggel fizetett cselédségének, a napszámosoknak, iparosoknak s a kereskedőknek. Tudta jól ez a királyi lélek, hogy az előkelő állás és a nagy vagyon nagy kötelezettségeket is jelent a munkásokkal és a nélkülözőkkel szemben. Amennyire szerette az egyszerű nép, annyira rettegtek tőle az ország kapzsi és hatalmas hűbéresei, akik a szegény alattvalókat sanyargatták. Mert ha a jókkal szemben kezesbárány volt, az igazságtalanságok megtorlásában oroszlánnak bizonyult. S erre nem egyszer volt szükség. Károly ilyenkor nem riadt vissza a fegyvertől s az igazságosság védelmében éppolyan hősnek bizonyult, mint ifjúkorában a Szentföldön. Megmutatta, miként Szent István király, hogy a szentség nem gyengeség.
Boldog halála is az igazságosság bátor védelmében köszöntött reá. Élt grófságában egy Bertulf nevű hatalmas úr; óriási vagyont harácsolt össze és erőszakosságával rettegésben tartotta a védtelen népet. Egy alkalommal Károly gróf maga elé idézte, hogy felelősségre vonja. Bertulf azonban nem jelent meg, hanem urának francia földön való távollétét arra használta föl, hogy rablólovag módjára végigdúlta az egész grófságot. Károly visszatérése után nem hirtelenkedte el a dolgot. Tanácskozásra gyűjtötte össze báróit, könnyes szemmel látogatta végig az elpusztított vidékeket, s megérlelődött benne az elhatározás, hogy Bertulfot ártalmatlanná teszi.
Azonban Isten másképp határozott. 1127 március 2-án reggel szokott módon végezte el irgalmassági cselekedeteit s utána a brügge-i (bruges-i) Szent Donacián templomba ment. Szűz Mária oltára előtt leborulva a hét bűnbánati zsoltár elmondásával be akarta fejezni imádságát, amikor egy szegény asszony lépett eléje alamizsnáért. Azonban alig hogy átnyújtotta jobbjával a kért alamizsnát, rejtekből előugrottak Bertulfnak fölbérelt emberei, s kardcsapásaik alatt Károly holtan rogyott össze. Holtteste mellett ott feküdt levágott jobbja, amellyel a szeretet és igazságosság annyi hőstettét vitte végbe életében. Igazságtalan volt halála, az Úrtól azonban elnyerte az igazság koronáját.
ELSŐ CSÜTÖRTÖK – AZ EUCHARISZTIA ÜNNEPE
Urunk, Jézus Krisztus, te ebben a csodálatos szentségben kínszenvedésed emlékét hagytad ránk. Add, kérünk, tested és véred szent titkát úgy tisztelnünk, hogy megváltásod gyümölcsét szüntelenül élvezzük! Engedd urunk, hogy ezen a SZENT ÓRÁN, sohase vegyünk téged ítéletünkre, hanem a szeretet e szentsége váljék lelkünk üdvösségére. Amen.
Jézusunk, köszönjük, hogy ma is körülvehetünk Téged, letérdelhetünk előtted. Köszönjük, hogy a tanítványaid lehetünk! Erősítsd hitünket, hogy a hétköznapok megpróbáltatásai közepette se veszítsük el a lelkesedésünket, reményünket, Benned való bizalmunkat!
Köszönjük plébániai közösségünket, melyben együtt próbáljuk megérteni és életre váltani rólunk alkotott terveidet. Hisszük, hogy az egymás iránti kölcsönös szeretetünket jelenléteddel megszenteled. Néha azonban nagyon nehéz szeretni egymást, mert nagyon különbözőek vagyunk, mindannyian mást akarunk. Fogadd el Jézusunk tökéletlen közösségünket, melyben újra és újra megpróbálunk elindulni Feléd.
Add kegyelmedet, hogy egymást ne tehernek vagy akadálynak tekintsük, hanem társnak, akik segítik egymást az úton, hogy mindannyian elérhessük a Benned való beteljesedést, Mennyei Országodat. Segíts egymásra úgy tekintenünk, hogy higgyük, mindannyiunkat egyformán és végtelenül szeretsz. Te vagy az, akiben szeretni tudjuk egymást. Segíts bennünket, hogy Veled való kapcsolatunk mind szorosabb és erősebb legyen, töltsd be mind jobban életünket, egyre inkább kiszorítva szívünkből az önzés, a bűn, a szeretetlenség minden formáját.
Add megértenünk és követnünk azt az alázatot, amely Belőled forrásozik. Add, hogy ezzel a szeretetteljes alázattal szeressük és szolgáljuk egymást plébániai közösségünkben, elvetve magunktól mindazt, ami nem Tőled való: a versengést, irigykedést, féltékenykedést, kibeszélést, lenézést, haragot, lustaságot és mindazt, ami elválaszt bennünket tőled és egymástól.
Add, hogy a lelkigyakorlatunkon is ezzel a lelkülettel vehessünk részt, mindig keresve a lehetőséget, hogy egymásban Téged lássunk, szolgáljunk. Add, hogy a kölcsönös szeretet gyakorlása valóban egy családdá formáljon bennünket! Add, hogy ne csak azokat szeressük, akik minket szeretnek, hanem egyenlőképpen osszuk szeretetünket azoknak is, akik ellenszenvvel, megnemértéssel vannak irántunk. Hisszük, hogy csak így leszünk méltók országodra, csak így találhatjuk meg Benned boldogságunkat. Amen.