Február 19. Vasárnap, Ötvenedvasárnap

„Légy oltalmazó Istenem és menedékem, hogy megszabadíts engem: mert erősségem és menedékem vagy, tennevedért légy vezérem és viseld gondomat. Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison!”

Ötvenedvasárnap – Quinquagesima
Stációs-templom: Szent Péter bazilikája

Nagyböjt előtt az utolsó vasárnap már mintegy bevezetés Krisztus szenvedésének megünnepléséhez. Az evangélium azt hirdeti már, hogy Isten szőlőjét: a világot és Isten földjét: a lelkünket Krisztus szenvedése fogja megváltani. A szentlecke pedig az isteni Mester tanításának összefoglalását adja, hogy a nagyböjti önmegtagadásainkat és jó cselekedeteinket helyes lélekkel végezzük.

Farsangnak ezen három utolsó napján valósággal megtébolyodnak az emberek. Ezért rendelte el XII. Kelemen pápa ezekre a napokra a negyven órai szentségimádást. X. Piusz pápa ismét búcsút engedélyezett azoknak, akik ezekben a napokban meggyónnak, megáldoznak és a pápa szándékára imádkoznak.

A farsangot nevezik karneválnak is. Ezt a nevet abból származtatják, hogy búcsút mondanak a húsnak (carne vale). A magyar «húshagyó napok» elnevezés is erre vall. Valójában pogány maradvány! A bor és mámor istenének; Dionysusnak kicsapongó körmenetein egy hajót húztak egy kocsin (carris navalis) és innen a név. De nemcsak névben, hanem tartalomban is pogány még ma is ez a mulatság.

Mennyit kellene imádkoznunk, hogy a pogányság szűnjék meg közöttünk.
„Légy oltalmazó Istenem és menedékem, hogy megszabadíts engem: mert erősségem és menedékem vagy, tennevedért légy vezérem és viseld gondomat. Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison!”

AQUINÓI SZENT TAMÁS ÉNEKE KRISZTUS TESTÉRŐL

Az üdvösség történetének legnagyobb eseménye volt Urunk szenvedése, kereszthalála és dicsőséges feltámadása, mert ezáltal váltott meg bennünket. Az volt a szándéka, hogy ezt Egyháza a világ végéig megünnepelje. A mindennapi élet legegyszerűbb ételét és italát választotta ki erre: a kenyeret és a bort. Nagy alázattal csak Aquinói Szent Tamás szavaival köszönhetjük meg:
„Rejtőző istenség, hittel áldalak, Ki elrejteztél itt bor s kenyér alatt”.

Aquinói Szent Tamás imája

Kimondhatatlan, teremtő Atya,
kinek hódol az angyalok kara
s engedelmeskedik a végtelen,
roppant és csodás világegyetem,
ki szétosztod világosságodat,
Te a bölcsesség szent forrása vagy.

Ó lángoló Rend, Szépség, Szeretet,
öntsd vaksi értelmemre fényedet.
Töltsd be hatalmasan és egyszerűn:
a balga tudatlanság és a bűn,
e két átkozott sötétség, amely
nyomunkban jár, távozzon tőlem el.

Szétárad léted bő sugara itt
s megnyitod a csecsemők ajkait,
oldozd meg nyelvem is kegyelmesen,
hogy zengő, forró és édes legyen.
Ó add, hogy könnyen folyjon a beszéd
ajkamról, ha hirdetem az igét.

S add az elme értő élét, Atyám,
hogy legyen bennem mély a tudomány,
amit tudhatok, úgyis oly kevés,
ne mossa el bennem a feledés.
S tanuljak nagyon könnyen s mint finom
szellőrezdülést a virágszirom,
érezzem meg az örök gondolat
szárnyalását: az égi titkokat.

A célba-érés reménye hevít:
igazítsad a lelkem lépteit,
feléd haladjak mindig boldogan,
Feléd, ki Isten s Ember vagy, Uram,
ki élsz és uralkodol odafenn
s itt lenn örökkön-örökké. Amen.