Szent János írja: „Isten szeretete abban nyilvánult meg miirántunk, hogy egyszülött Fiát küldötte a világra, hogy őáltala éljünk. Szeretet az Isten és aki a szeretetben marad, Istenben marad és az Isten őbenne.” (1 Ján 4,9/16)
Isten öröktől fogva szeret minket, már akkor is szeretett, amikor mi még nem szerethettük Őt. Azt mondja: „Örök szeretettel szerettelek téged.” (Jer 31,3) Szeretetből teremtett, Fia által megváltott és gyermekeivé tett minket. Szeretetből int, büntet és kegyelmez. Isten a szeretet.
Mivel Isten szeret minket, mi is szerethetjük Őt. Azt akarja, hogy Atyánknak nevezzük, és gyermeki bizalommal bízzunk benne. Nem kell tőle félnünk, mint a szolgáknak, hiszen mint gyermekei szerethetjük Őt.
Isten szerelme sokszor mint egy vihar ragadta el a szenteket: felismerték, hogy szívüknek éhét senki más nem csillapíthatja, egyesegyedül Isten. Ezért semmit sem kívántak erősebben, mint azt, hogy Istent egyre jobban szeressék. Isten pedig szerelmének egyre újabb kincseit adta nékik.
Isten vágyódik arra, hogy majdan egészen egyesüljünk vele. Azt akarja, hogy hozzá a mennybe jussunk és örökre szeretetében éljünk.