Január 23. Hétfő, Pennaforti Szent Rajmund hitvalló – Szent Emerencia szűz és vértanú

“Legyél sokoldalú és nagyon szorgalmas!”
Reá emlékeztet a szentmise Kezdőéneke:
Az Úr lelke rajtam, mert fölkent engem, elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket.

Isten reánk bízta a kiengesztelődés szolgálatát

(2Kor 5, 14-20)

Legyünk mindenkor készen az Isten előtti számadásra!

(Lk 12, 35-40)

A Barcelona melletti Pennafort várában született 1175 körül. Az aragóniai királyi családdal rokonságban volt. Barcelonai kanonok lett. Bolognában jogot tanított. Belépett a dominikánus rendbe. Rómába rendelték, és ott IX. Gergely pápa káplánja és gyóntatója volt. Ő állította össze IX. Gergely pápa rendeleteinek gyűjteményét (Decretales). 1238-ban a rend főnökévé választották, de két év múlva lemondott. Nolascoi Szent Péterrel megalapította a Fogolykiváltók rendjét (Mercedariusok). Barcelonában halt meg 1275 január 6-án.

Életének maradandó emléke a kánonjogi tudomány fejlődésére gyakorolt hatása. De talán még vonzóbb a példaadása, ahogyan ismételten elhárított magától ragyogó ajánlatokat, csak hogy béklyó nélkül élhessen az apostolkodásnak és annak a keresztény hivatásnak, amelynek leghőbb vágya az egyszerűség és a szeretet.

Szent Rajmund rendi elöljáróként vezette a rábízottakat. Kérjük Istent, hogy adjon ma is Egyházának jó vezetőket, akik Isten útján vezetik a keresztény népet, és tanúságot tesznek az Isten szeretetéről.

Urunk, Jézus Krisztus!
Te minden hívedet szolgálatodra hívtad meg, de a földi tevékenységeket különböző módon jelölted ki. Kérünk, Szent Rajmund közbenjárására kegyelmeddel tölthessük be hivatásunkat, hogy a felebaráti szeretetben megnövekedve, eljuthassunk Hozzád, Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

Irgalmas Istenünk, ki Szent Rajmundot arra választottad, hogy irgalmas szeretettel lehajoljon a bűnösökhöz és a foglyokhoz, kérünk add meg közbenjárására, hogy mi is kiszabaduljunk a bűn szolgaságából, és szabad szívvel megtegyünk mindent, ami előtted kedves!

Szent Emerencia

A hagyomány szerint Szent Anna anyja, vagyis Jézus dédnagyanyja volt. Legendája szerint csak egy Kármel hegyi remete látomásának hatására lett Stollanus felesége. Alakja csak a késő középkori forrásokban tűnt fel. Nem ír róla sem az Újszövetség, sem más fontos korabeli irat. Legelső említése a 15. században élt Petrus Dorlandus karthauzi szerzetes Vita gloriosissime matris Anne művében található. Egy másik említés Johann Eck 16. századi német teológustól származik. Emmerich Anna Katalinnak többször jelent meg látomásaiban. Főleg a kármelita rend volt a tisztelője. A Szent Család-ábrázolásokon általában idős asszonyként jelenik meg.

Ima a Szentlélekhez

Örök Atya, felajánlom Neked az emberiség minden szenvedését, minden emberi munkát, imádságot, s mindazt ami az egész napomat betölti. Egybekapcsolom a Te szeretett Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus szenvedésével és a Szentlélek szeretetének erejével a Szeplőtelen Szűz Mária által az Isten dicsőségére, hogy Téged az emberek keressenek, megtaláljanak, szeressenek és a lelkek üdvösségére kitartóan imádkozzanak. Amen.

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és Szentlélek Istennek, miképpen kezdetben, most és mindörökkön örökké. Amen.