Január 22. Vízkereszt utáni 3. vasárnap – Szent Vince és Anasztáz vértanúk

“A Szentek köztünk járnak, a csodák bennünk élnek”
Szent Vincét az a Krisztusba vetett erős hit tette „győzelmessé”, amelyről Szent János apostol írja:
„a győzelem, amely meggyőzi a világot, a mi hitünk” (Jn 5,7)

Jézus Krisztus az egész teremtés középpontja és teljessége. Őbenne élet volt és ez az élet volt az emberek világossága. Benne az istenség egész teljessége lakozik. Így Jézus Krisztus, aki a világmindenség Királya és örök Főpapja.

Szent Vince diakónusra és vértanúra emlékezünk liturgikus emléknapján, január 22-én.

A latin szerint “nomen et omem” : a név egyúttal jóslás is. Szentünk latin neve, Vincentius annyit jelent, mint győzelmes. Szent Vincét egész élete annak mutatja be, aminek keresztneve előre kijelölte.
(Schütz Antal: Szentek élete az év minden napjára)

Vince, a saragossai egyház szerpapja, a Diocletianus-féle üldözés idején a Hispániai Valenciában kegyetlen kínzások közepette szenvedett vértanúságot, tisztelete azonnal elterjedt az egész Egyházban.
Ő a korai keresztény idők azon szentjei közé tartozik, akikről bizonyosan tudjuk, hogy valós személyek, de életükről és halálukról alig van megbízható forrásunk.

A Passio sancti Vincentii levitae (Szent Vince diakónus kínszenvedése) szerint Vince a hispániai Huescában született. Szent Valerius, Zaragoza püspöke tanította. Vince diakónus, majd fődiakónus lett; magára vállalta mindazokat a tennivalókat, amelyeket püspöke idős kora és hiányos beszédkészsége miatt nem tudott ellátni. Emellett kitűnt a szegények, rászorulók szolgálatában is. A Diocletianus-féle üldözés idején a püspökével együtt tartóztatták le. Bilincsbe verve Zaragozából Valenciába vezették, és ott halálra ítélték őket 304 körül.

Az idős püspök a bántalmazások következtében hamar elhunyt, Vince azonban a borzalmas kínzások egész sorozatát volt kénytelen elviselni. Legendája szerint a kínzások után sötétzárkába zárták, de ott mennyei fény vette körül. Amikor meghalt, a helytartó – aki túl gyorsnak találta Vince halálát és kevésnek a szenvedését – megtagadta tőle a temetést: testét kidobták a szántóföldre, hogy kutyák és madarak falják föl. De egy nagy holló, melyet Isten küldött, megvédte a holttestet. Végül a testét kövekkel együtt zsákba varrták, és a tengerbe vetették. Ám a tenger hullámai újra meg újra a partra sodorták a vértanú testét, míg egy keresztény meg nem találta, és illően el nem temette.

A Legenda Aurea szerint Vince ezt mondta az őt elítélő bírónak:
„Te, a halál papja, csak kőből faragott isteneket tudsz imádni. Mi azonban a világosság élő Istenét imádjuk, és ezzel megvalljuk az egyedül igaz és egyetlen Istent, valamint az ő Fiát, Jézus Krisztust.”

Félelem nélkül nézett szembe a kínzásokkal:
„Rajta, zúdítsad csak rám minden gonoszságodat, amelyet a gonosz lélek sugall neked: látnod kell majd, hogy Isten segítségével erősebb leszek a szenvedésben, mint te a kínzásban.”

Vince tisztelete elsősorban a latin egyházban ősi. Ő azon kevesek közé tartozik, akik be lettek jegyezve a Polemius Silvius-féle (5. század), valamint a karthagói kalendáriumba is.

Szent Ágoston több prédikációt is mondott a tiszteletére, minden martirológium megemlíti, és Rómában három templom viseli a nevét. Kultusza Közép-Európában a 11. században a sziléziai Boroszlóból (Wrocław) sugárzott szét ereklyéi révén. Legendája olvasható az Érdy-kódexben, képmása pedig feltűnik a koronázási paláston. Kopasz nádor a nagyváradi székesegyházban oltárt emelt a tiszteletére.

Mindenható, örök Isten, tölts be minket Szentlelkeddel, hogy szívünket ugyanaz a hősies szeretet járja át, amellyel Szent Vince vértanú minden testi kínt legyőzött. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

SZENT ANASZTÁZ szerzetes és vértanú 628-ban halt vértanúhalált Cezáreában Palesztinában. Perzsa mágus volt; azonban a szentkereszt ereklyéi, melyeket Kozroé perzsa király zsákmányolt, az Úr Krisztusra terelték érdeklődését; keresztény lett és szerzetes s alázatos hős lélekkel tűrte börtönt és kínokat.

IMA A SZENTHÁROMSÁGHOZ

Áldott vagy, szentháromságos Istenem,
akire halandó szem nem tekinthet,
aki leírhatatlan dicsőségben rejtőzöl,
s aki mégis megvilágosítod
szívünk szemét bölcsességed ajándékával,
és lelkünk belső szobájában
feltárod magadat számunkra.

Áldalak téged,
aki mindeneket fenntartasz!
Hálát adok neked,
hogy nem hízott bikák égő áldozatában leled tetszésed,
hanem a szív töredelmében
és az igazság cselekedeteiben.
Amen.