Január 24. Kedd, Szent Timót püspök és vértanú

Timoteus Lykaonia tartományának Lisztra nevű városában született, vegyes házasságból származott. Atyja pogány, anyja – Euniké, és nagyanyja – Loisz, buzgó zsidók voltak. A Szentírást gyermekkorától kezdve édesanyja tanításából ismerte meg, és élete irányítójának tekintette.

A keresztséget Szent Pál első apostoli útján, Lisztrában nyerte el. Timóteus a keresztény hitben és erkölcsben olyan nagy haladást tett, hogy mikor Szent Pál második apostoli útja elején újra azon a vidéken járt, a lisztrai és ikóniumi keresztények a legszebb bizonyságot adták róla, ezért maga mellé vette. Mivel azonban Timóteus pogányból lett keresztény, nem volt körülmetélve. Az ilyeneket a zsidókból lett keresztények alsóbbrendű keresztényeknek tekintették és lenézték. Szent Pál az eredményes hithirdetésnek ezt az akadályát is el akarta hárítani, ezért Timóteust körülmetéltette.

Amint egykor Ábrahám Isten hívó szavára engedelmes lélekkel elhagyta szülőföldjét és családját, éppen olyan készséggel csatlakozott Timóteus is Szent Pálhoz az apostoli munkára. Második útjától kezdve a nemzetek apostolával volt egészen haláláig. Bejárta vele Kis-Ázsiát.

Mikor Troászban Szent Pálnak egy éjjel látomása volt, (t. i. egy makedón férfiú jelent meg előtt és könyörögve kérte: «Jöjj át Makedóniába és segíts rajtunk» (Ap. Csel. 16, 9), átkeltek Görögországba s prédikálva, keresztelve és új hitközségeket alapítva bejárták Filippit, Tesszalonikát (a mai Szaloniki), Athént, Korintust.

Útközben ismételten fontos megbízásokat adott neki, így őt küldte a korintusi egyházban támadt viszályt eligazítani, a szűkölködő jeruzsálemi keresztények számára alamizsnát gyűjteni. Timóteus mindent örömest vállalt, nem húzódozott semmi fáradságtól Istenért és a lelkek üdvéért.

Mikor harmadik apostoli útja után Szent Pált Jeruzsálemben fogságba ejtették és utóbb, mint foglyot Rómába, a császárhoz hurcolták. Timóteus akkor is hűséges társa és kísérője maradt.

Beteljesedett rajta a Szentírás szava, melyet a hű barátról mond: “Minden körülmények között szeret, aki jó barátod” (Pld. 17,17)

Vele maradt két éves római fogsága idején is, a fogság után vele látogatta meg a görög és kisázsiai egyházakat. Ezen az úton szentelte föl Pál püspöknek s reá bízta az efezusi püspökséget és a kisázsiai egyházak felügyeletét. Ettől kezdve külön működtek. De Szent Pál igen nélkülözte Timóteust, “kedves fiát”, s bizony könnyhullatások közt váltak el.

Nem sokkal utóbb Szent Pál Makedóniából írja Timóteushoz első levelét. Oktatást ad neki arról, hogy milyennek kell lennie a püspöknek s hogyan kell viselkednie a tévtanítókkal és a hívek különböző csoportjaival szemben. A levél minden sorából az atyai szeretet és apostoli gondoskodás, gyengédség és aggódás hangzik ki.

Második római fogságában nem tudott el lenni hű társa nélkül. Újból levelet ír neki s hívja, hogy jöjjön hozzá Rómába, mert mindnyájan elhagyták, csupán Szent Lukács van vele. A levél elején ezt írja: “Szüntelen megemlékezem rólad imádságomban éjjel-nappal, kívánva téged látni, hogy betöltessem örömmel”. A végén pedig: “Siess hamar hozzám jönni. Siess a tél előtt eljönni”. Timóteus meg is érkezett, s Pállal maradt vértanúhaláláig (67).

Ennyire szorosan összekapcsolódik Szent Pálnak és Timóteusnak élete. A Szentírásnak ugyanazon könyvei szolgálnak mind a kettőnek megismerésére.
(Apostolok Cselekedeteinek könyve és Szent Pálnak levelei)

Szent Pál elköltözése után Timóteus élettörténetének forrása is elapad. Tiszteletreméltó régi hagyomány beszél haláláról.

A pogány efezusiak “sok ocsmánysággal” szokták megülni istennőjüknek, Dianának ünnepét, kinek híres szentélye és
ligete volt városukban. Egy alkalommal Timóteus ezért megfeddte és a kereszténység felvételére buzdította őket. A nekihevült pogányok haragra lobbantak, nekiestek és kövekkel, botokkal agyba-főbe verték a szent püspököt. A keresztények úgy szedték föl szent testét, a szomszédos hegyre vitték, ahol 97-ben vértanúságot szenvedve az Úrban elhunyt.

Istenünk, te Szent Timóteust apostoli erényekkel ékesítetted. Közbenjárására add, hogy szentül és buzgón éljünk ezen a világon, s így méltók legyünk eljutni az örök hazába. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen!

HIMNUSZ A SZENT ANGYALOKHOZ

Szent Mihályt küldd el, könyörögve kérünk,
békeangyalként a körünkbe, Krisztus;
látogasson meg, s valahányszor eljön,
hozza kegyelmed!

Gábor is jöjjön, az erős, hatalmas;
űzze el tőlünk a gonosz kísértőt,
templomunkat bő javaiddal áldja
látogatása!

Rafaelt is küldd, a nagy égi orvost,
mennyek angyalát, hogy a sok betegnek
gyógyulást hozzon, utas életünkben
jóra vezessen!

Krisztus, angyalnép örökös Királya,
add, hogy énekünk az övékkel együtt
áldja mindig azt, aki egy, de három,
és egyedül szent! Amen.