Az egész liturgiában; de különösen a nagyböjt liturgiájában uralkodik a megdicsőülés gondolata. Az Egyház a liturgia által a mi «színváltozásunkat» akarja elérni, a megdicsőült Krisztus elé megdicsőült hívőket akar vezetni. Ezért mutat ismét az Úr Jézusra, akihez hasonlóan megdicsőülünk mi is, ha hozzá hasonlóan küzdünk a kísértések ellen. Üdvözítőnknek is szenvednie kellett, mielőtt dicsőségébe bement; nekünk, tanítványainak sem lehet jobb helyzetünk, mint Mesterünknek volt. Böjttel és önmegtagadással elkészülve élvezhetjük csak a Húsvét örömeit. A szentlecke is erre buzdít, az imádságok és énekek is ezt kérik.