A botránkoztatásnak édes testvére a csábítás. A különbség köztük csak az, hogy míg a botránkoztató csupán alkalmat szolgáltat más lelki romlására, a csábító, amennyiben rajta áll, egyenesen okozza, előidézi azt. A csábítás történhetik szóval, írással vagy bármely külső jellel. A csábító a felebaráti szereteten kívül mindig azt a parancsot is megsérti, amelynek áthágására rá akarja venni embertársát; miért a gyónásnál […]

A botrányról lévén szó, számtalan nőnek napjainkban annyira divatos botrányos ruházkodásáról nem hallgathatunk. A hivatalos Egyház már több ízben felemelte szavát ellene s főleg erélyesen tiltakozott, hogy a nők kevésbé illemes öltözékben jöjjenek az Isten házába s térdeljenek az Úr asztalához. Mily elvek legyenek ebben irányadók? a) Nem lehet kifogást emelni az ellen, ha a nő rangjának s hazája szokásainak […]

a) Sohasem szabad a botrány elkerülése végett még a legcsekélyebb, magában véve rossz dolgot sem elkövetni; pl. hazudni, nehogy más Istent káromolja. Viszont nem szabad a botrányra való tekintetből elmulasztani azt, ami lelkünk üdvére szükséges, vagy aminek mellőzése Istenre sérelmes. Így rosszul cselekszik az, ki azért nem akar a katolikus hitre térni, mert ezzel szüleit megharagítja; vagy az, aki illetékes […]

A botrány Aquinói Szent Tamás klasszikus meghatározása szerint kevésbé helyes szó vagy tett (vagy mulasztás), mely mások lelki romlására szolgáltat alkalmat. Nincs itt tehát szó azokról a különös, feltűnést, csodálkozást keltő vagy kellemetlenséget okozó dolgokról, melyeket a köznyelv gyakorta „valóságos botrányoknak” nevez, de erkölcsi értelemben éppen nem azok. A botrány fajai Tekintve a botránkoztató szándékát, adhat valaki botrányra alkalmat egyenesen […]

Vitás kérdés az erkölcstani írók között, vajon minden esetben kötelesek vagyunk‑e figyelmeztetni az olyat, aki jóhiszeműleg, tehát igazi bűn nélkül lép át egy-más törvényt. Minthogy a testvéri figyelmeztetés törvénye a bűn elhárítására, illetőleg javítására kötelez, szorosan nem terjeszthető ki oly esetekre, melyekben igazi bűnről szó nincs. Nem tartozunk tehát tévedésére figyelmeztetni azt, aki jóhiszeműleg az egyházi törvények ellen cselekszik, pl. […]

A szeretet azt is megköveteli, hogy a testvéri figyelmeztetésben bizonyos rendet, fokozatot tartsunk. Maga az Üdvözítő megállapítja azt fennidézett szavaiban. A figyelmeztetés tehát először négy szem között, bizalmasan történjék. Ha ez nem használ, ismételjük meg azt egy-két magántanú előtt. Ha ez is eredménytelen marad, akkor vigyük az ügyet az elüljáró elé. Az elüljáróban is előbb az atyát keressük fel, csak […]

Itt is azonban, mint az irgalmasság cselekedeteinél, sokkal messzebb megy a szeretet, mint amire a törvény betűje kötelezi. A szeretet pedig bátor, találékony és szerencsés. Ilyen volt pl. Loyolai Szent Ignác szeretete egy bűnös világfi megtérítésében. Tudván, hogy annak befagyott tó mellett kell elhaladnia, mikor bűntársához megy, áttörve a jeget, beállott mezítelenül a vízbe s így szólította meg a mellette […]

A felebaráti szeretetnek s irgalomnak egyik legszebb, de sokszor egyúttal legnehezebb műve a testvéri figyelmeztetés, javítás, dorgálás, mellyel embertársunkat a legnagyobb szerencsétlenségtől, a bűntől visszatartani, illetőleg abból – ha már beleesett – megszabadítani igyekszünk. Az Újszövetség isteni Törvényhozója e tekintetben a következő határozott s részletes utasítást adja: „Ha vétkezik ellened atyádfia, menj el és intsd meg őt kettőtök között. Ha […]

Jóllehet a szegényápolás a közjó követelménye, ámde nem feladata az államnak mindarról gondoskodni, ami csak szükséges és hasznos a társadalomban. Az isteni világtervben a katolikus Egyház marad a szegények édesanyja, a szűkölködők testvérei pedig az Istent szerető lelkek. Az állam tehát hatalmas eszközeivel támogassa ezeket szent hivatásukban – főleg rendkívüli időkben ez az istápolás az állam részéről szinte nélkülözhetetlen; – […]

Nagyon sokat segítenek arra, hogy az alamizsna csakugyan méltó kezekbe jusson, a különböző katolikus jótékonysági egyesületek. Ilyen például a Szent Vince-egyesület, melyet 1833-ban alapított Ozanam, a kitűnő francia természettudós (†1853). Főleg művelt férfiakból, egyetemi hallgatókból stb. alakulnak egyes tagozatai, az ún. konferenciák. Bizonyos meghatározott napokon összejön a konferencia, ima, lelkiolvasmány után megbeszéli a körzetébe tartozó s gondjaiba vett szegények anyagi […]