I. Fiam, ne ártsd bele mindenbe magad, és ne gondold, hogy mindennel neked kell törődnöd. Mi közöd neked ehhez vagy ahhoz, te csak kövess engem. Mi közöd ahhoz, hogy az ilyen-e vagy olyan, vagy az a másik így vagy úgy cselekszik vagy beszél? Nem hiányzik az neked, hogy másokért felelj, elég ha magadról számot kell adnod. Minek bonyolódol hát mindebbe? […]
Más ember életét nem kell kíváncsian kutatnunk
Négy dolog szerez nagy békességet
I. Fiam, most megtanítalak téged a békességnek és az igaz szabadságnak útjára. Tedd, Uram, amit mondasz, mert jól esik azt hallanom. Azon légy, fiam, hogy inkább más akaratát kövesd, mint a magadét. Válaszd inkább azt, hogy kevesebbed legyen, ne többed. Keresd mindig a lentebb való helyet, és a mások alá rendelt állapotot. Azt óhajtsd, azért fohászkodj mindig, hogy Isten akarata […]
Isten sokféle jótéteményének meggondolása
I. Nyisd meg Uram szívemet a te törvényedben, és taníts meg arra, hogy parancsaid szerint éljek. Add meg nekem, hogy értsem akaratodat, és nagy tisztelettel, szorgos megfontolással emlékezetemben tartsam jótéteményeidet általában és egyenként is, hogy értük méltó hálát adhassak. Valójában tudom és meg is vallom, hogy közülük a legeslegkisebbért sem tudom a hála méltányos adóját leróni, mert kisebb vagyok én […]
Túl minden jón és Istennek minden adományán, magában Istenben kell végső megnyugvást keresni
Én lelkem, mindenek fölött és mindenben az Úrban keresd nyugovásodat mindenkor, mert benne van a szenteknek el nem veszthető nyugalma. I. Add meg nekem, édes és szerelmes Jézusom, hogy minden teremtményen túl benned nyugodjam meg, minden egészség és ékesség, minden dicsőség és tisztesség, minden hatalom és méltóság, minden tudomány és elmeél, minden gazdagság és művészet, minden öröm és ujjongás, minden […]
Saját gyarlóságunk megvallása és a földi élet nyomorúságai
I. Fejemre vállalom bűnös voltomat, Uram, megvallom előtted gyarlóságomat. Sokszor csekélyke dolog is lever és megszomorít. Elszánom magam, hogy férfiasan viselkedem, de amint egy kicsiny kísértés utolér, nagy félelem fog el. Nemegyszer igen jelentéktelen ügyből súlyos kísértés támad. Mikor meg kísértést nem érezvén egy csöppet biztonságban gondolom magam, azt veszem észre, hogy egy kis fuvallat legyőzött. Tekints hát, Uram, gyarlóságomra, […]
A méltatlanságok elviselése; ki bizonyul igazán béketűrőnek
I. Mi dolog az, fiam, hogy annyit beszélsz? Hagyd abba a panaszkodást, vedd fontolóra az én szenvedésemet és a szentekét. Még véred hullásáig nem harcoltál. Kevés az, amit te szenvedsz, azokhoz képest, akik annyi sokat tűrtek, oly súlyos kísértésekben forogtak, oly nehéz zaklatásba oly sokféle megpróbáltatásba sodródtak. Szükséges, hogy mások súlyosabb szenvedését eszedbe idézd, hogy könnyebben viseld saját kicsinyke terhedet. […]
Krisztus példájára minden ideigtartó nyomorúságot jó kedvvel kell viselni
I. Fiam, én a te üdvösségedért lejöttem az égből, magamra vállaltam emberi léted nyomorúságát, nem kénytelenségből, hanem szeretetből, hogy türelmet tanulj, és az ideigtartó bajokat méltatlankodás nélkül elviseld. Mert születésem órájától fogva kereszten holtomig mindenhová elkísért a szenvedés. Evilági javakban nagy szükséget láttam, gyakran kellett hallanom, hogy sok panaszt emelnek ellenem, szégyent és gyalázatot békével tűrtem, jótéteményeimet hálátlansággal, csodatetteimet káromlással, […]
Minden aggasztó gondot Istenre kell hagyni
I. Fiam, engedd, hogy azt tegyem veled, amit én akarok, én tudom, mi válik javadra. Te úgy gondolkodol, mint az emberek, sokmindenben úgy foglalsz állást, ahogyan az emberi indulat diktálja. Uram, igazat mondasz. Nagyobb gondviseléssel veszel te körül, mint amekkora gondot én önmagamra viselhetek. Nagyon ingatagon áll az, aki minden gondját terád nem hagyja. Uram, csak igaz és állhatatos maradjon […]
Igaz vigasztalást csak Istenben kell keresni
I. Amit vigasztalásomra óhajtok vagy elképzelhetek, nem itt és most várom, hanem a jövendőben. Hiszen ha egymagam a világ minden vígságát magaménak tudhatnám is, ha minden benne kínálkozó gyönyörűséget élvezhetnék is, bizonyos, hogy sokáig nem tarthatna. Ezért hát, én lelkem, teljes vigasztalásod és tökéletes fölüdülésed nem lehet egyebütt, hanem csak Istenben, aki a szegényeket vigasztalja és a kicsinyeket magához fogadja. […]
Meg kell fontolnunk Isten titkos ítéleteit, hogy a jóban el ne bizakodjunk
I. Megzendíted fölöttem ítéleteidet, Uram, félelemmel és remegéssel rázod meg minden csontomat, és nagyon megrémül a lelkem. Villámsújtottan állok és meggondolom, hogy az egek sem tiszták teelőtted. Ha az angyalokban hibát találtál, és nem könyörültél rajtuk, mi lesz velem? Csillagok hullottak le az égről, én, a por hogyan érezhetném biztonságban magam? Akiknek tettei dicséretre méltónak látszottak, mindenek aljára estek, s […]