Midőn Asverus megpillantotta Esztert, szeretetteljesen kérdé tőle jövetelének okát. „Mi a kérésed?” Erre így felel a királyné: „Ha kedvet találtam, előtted, ó király! és ha neked tetszik, hagyd meg népemet, melyért esedezem.” Asverus meghallgatta kérését, és tüstént visszavonta a rendeletet. Ha azonban már Asverus is megkegyelmezett a zsidóknak Eszter iránt való nagy szereteténél fogva, hogyan bocsáthatná el magától Isten meghallgatás nélkül Máriát, kit oly végtelenül szeret, ha az a szegény bűnösökért könyörög, kik magukat neki felajánlották, és így szól: „Ha kegyelmet találtam színed előtt, ó Királyom, (az Istenanya nagyon is jól tudja, hogy ő kedveltje az Úrnak, ki őt jobban szereti valamennyi szentnél és angyalnál, mivel ő volt az áldott, a boldogságos, az egyetlen az emberek közt, ki a szegény bűnösök számára a kegyelmet ismét visszaszerezte,) ajándékozd nekem az én népemet, melyért könyörgök.” Így kiált ő az Istenhez: „Ha szeretsz engem, Uram, ajándékozd nekem a bűnösöket, kikért könyörgök.” Lehetséges volna, hogy Isten őt meg ne hallgassa?
Ki nem ismerné Szűz Mária imádságának erejét Istennél? „A kegyesség törvénye van az ő nyelvén.” (Péld 31,26) Mária minden imádsága törvény az Isten számára, melynél fogva irgalmasan jár el mindenkivel szemben, kiért Mária közbenjár. Szent Bernát kérdi, miért hívja a katolikus Anyaszentegyház Máriát az irgalmasság királynéjának? És a feleletet a következőkben adja: „Mert hisszük, hogy Mária megnyitja az isteni irgalmasság mélységeit, akinek számára csak akarja, amikor és ahogyan csak akarja, olyannyira, hogy nincs az a bűnök örvényében bármennyire is elmerült ember, ki elkárhozhatnék, ha Mária gyámolítja.” (S. Bern. in Salve Reg.)