Isten minden parancsa és tanácsa egy dologra irányul: tedd és szenvedd el mindazt, amit Isten akar, s úgy, ahogyan Isten akarja.
Mindent megtehetsz, ha Isten akaratát teljesíted.
Aki Isten akaratára hagyatkozik, hasonló a felhők felett járó emberhez. Látja a villámlást, hallja a mennydörgést s az alatta tomboló vihart, de mindez nem nyugtalanítja, mert magasan fölötte áll.
Jobb, ha Isten akaratával csak egy szalmaszálat emelünk fel a földről, mintha Isten akarata nélkül megtérítjük az egész világot.
Az Isten akaratával való megegyezés egyetlen indulata elégséges ahhoz, hogy egy istentelen embert szentté tegyen. Ezt látjuk Pál esetében is, aki e néhány szóval: „Uram, mit kívánsz, hogy cselekedjem”, az Egyház üldözőjéből apostol és Isten választott edénye lett.
Egy lélek istenszeretetének az a legbiztosabb jele, ha csapások közepette, szegénységben, betegségben, vigasztalanságban is, benső békéjének elvesztése nélkül, minden tekintetben alárendeli magát Isten akaratának.
Csak akkor lehetünk türelmesek, ha azt akarjuk, amit Isten akar.
Életünk abban áll, hogy Isten akaratát teljesítjük; ha azonban nem tesszük ezt, a halálnak estünk áldozatul.
Nincs jobb istenszolgálat – mintha örömmel megnyugszunk Isten akaratában.
„Mondd meg, Istenem, mit kívánsz tőlem! Készségesen teljesítem akaratodat.” Az ilyen felajánlás többet ér, mint ezer böjt és önostorozás.