„Láttam, a szent Várost, a mennyei Jeruzsálemet; Istentől szállt alá, menyegzős ruhába öltözött, mint a vőlegénye elé készülő menyasszony.”
„Ha azt szeretnéd, hogy ez a bazilika fényben ragyogjon, akkor ne feledd: Isten is azt akarja, hogy a te lelkedet se borítsa a bűn sötétje.”
A lateráni bazilika Róma püspökének címtemploma. Felszentelésének évfordulójáról kezdetben csak Rómában emlékeztek meg, idővel azonban egyetemes egyházi ünneppé vált. A lateráni bazilika felszentelésének ünnepe a katolikusok számára a Péter apostol széke iránti szeretet hordozója, az egység kifejezője.
A Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház – Basilica di San Giovanni in Laterano – a római püspökség katedrálisa, Róma püspöke, azaz a pápa címtemploma.
A homlokzatán olvasható:
„Omnium ecclesiarum Urbis et Orbis mater et caput” – A Város (Róma) és a földkerekség minden templomának anyja és feje.
Minden egyházmegye közösen ünnepli meg a püspöki székesegyház szentelő napját, a püspöki templom iránt való nagyrabecsülésből, amely bizonyos értelemben anyaszentegyháza egyházmegyének.
A nyugati egyházban november 9-én ülik meg a római Lateráni templom fölszentelését; amely közös anyaszentegyháza a katolikus világnak (caput et mater omnium ecclesiarum) és november 18-án Szent Péter és Szent Pál római dómjainak fölszentelését, melyekben a két apostolfejedelem tetemei nyugosznak.
A templomszentelés liturgiája arra tanít bennünket, hogy
1. a templom szent és Istennek szentelt hely, melyet csupán szent gondolatokkal és tiszteletteljes félelemmel léphetünk át;
2. hogy hálásan gondoljunk mindazon kegyelmekre és áldásokra, melyeket ezeken a szent helyeken nyerünk, de arra a nagy szerencsére is, hogy egyáltalán templomunk van;
3. hogy a mi lelkünk is a megszentelő kegyelem által a Szentlélek templomává avattatott és erényekkel ékesnek kell lennie;
4. hogy az Isten házának egyúttal a mennyország kapujává is kell lennie.
A katolikus egyház november 9-én emlékezik meg felszenteléséről.
„Ez az ünnep arra emlékeztet bennünket, hogy Isten maga hívja össze az ő népét, és templomát élő kövekből építi fel”
– fogalmazott XVI. Benedek pápa 2008 októberében az Úrangyala-imádság alkalmával mondott beszédében.
Hozzátette: az ünnep kapcsán újragondolhatjuk azt, mit jelent Istennek házat építeni. „A lateráni bazilika a szeretet temploma.”
A lateráni bazilika a legrégibb, és a legmagasabb rangú Róma négy pápai bazilikája közt. A székesegyház az ökumenikus anyaegyház (a teljes lakott világ anyaegyháza) cím birtokosa. A pápák legősibb bazilikája. „Minden templom anyja és feje.”
A Lateránnak nevezett területet Konstantin császár ajándékozta a római egyháznak. A bazilika a Castra Nova equitum singularium, azaz a császári lovas testőrség új erődje maradványaira épült. Az erődöt Septimius Severus császár építtette 193-ban, de Nagy Konstantin leromboltatta, miután legyőzte Maxentiust és feloszlatta az ellenfelét támogató testőrséget. Az erőd maradványai a bazilika főhajója alatt találhatóak.
A bazilika helyének többi részét a korai Római Birodalom idején a Lateránusok nemzetségének palotája foglalta el. A Lateránusok kormányzói posztokat töltöttek be több császár uralma alatt. A lateráni palotát a Nero elleni összeesküvés miatt elkobozták, s uralkodói kézbe került, amikor Nagy Konstantin elvette második feleségét, Faustát. Ebben az időben az épület Domus Faustae (Fausta háza) néven volt ismert; ám a császár később, megtérése után Róma akkori püspökének, (valószínűleg) Miltiadesz pápának adományozta.
A palotát átalakították és kibővítették: így született meg Róma katedrálisa, a mindenkori pápának, Róma püspökének székhelye. A palotában lévő bazilikát 324-ben a Legszentebb Megváltó tiszteletére szentelték. A templomot – minthogy a római püspöknek mint pátriárkának székhelye – a „minden templom anyja és feje” címmel ruházták fel.
A lateráni székesegyházat az idők folyamán többször pusztította tűzvész, földrengés; a barbár inváziók során kirabolták, de a rómaiak minden alkalommal újjáépítették, kibővítették, díszítését gazdagították. Alaprajza és felépítése azonban változatlan.
A jelenlegi bazilika a XIV. századból származik. A XVII–XVIII. században jelentősen kibővítették és felújították. Homlokzata 1735-ben, Alessandro Galilei tervei alapján készült el. V. Orbán pápa a főoltár fölötti ciboriumban helyezte el Szent Péter és Pál apostolok koponyáját.
A templom főoltárába beépítették azt a faasztalt, amelynél Szent Péter misézett. A székesegyházban egy dombormű őrzi emlékét annak a történelmi eseménynek, amikor II. Szilveszter pápa átadta a magyar küldöttségnek az első királyunknak, I. Istvánnak küldött koronát.
„…A hozzáépült palota volt a katolikus egyházfők székhelye a 4–16. századig. Eredetileg az előkelő római család, a Lateranusok háza volt. A Nero elleni összeesküvés miatt elkobozták, és császári birtok lett. Nagy Konstantin megtérése után Miltiadész pápának adományozta, aki a római püspök székhelyévé tette, és 313-ban már itt tartott zsinatot. A házban lévő bazilikát 324-ben a Legszentebb Megváltó tiszteletére szentelte I. Szilveszter pápa. II. Sergius pápa az 9. században Keresztelő Szent Jánost, II. Lucius pápa a 12. században Szent János apostolt is a templom védőszentjévé nyilvánította, így lett a nép nyelvén Szent János-bazilika…”
Az Egyház iránti szeretet és a Péter egyházához való hűség jeleként ezt a napot az egész Egyház megüli. Aki ezen a napon meglátogatja egyházmegyéje székesegyházát, és ott elmondja a Miatyánkot és a Hiszekegyet, teljes búcsúban részesül.