A kánoni penitencia a keleti Egyházban csakhamar hanyatlásnak indult, s az V. században Nektarius patriarcha alatt egészen kiment a szokásból. Főképp abban látjuk ennek okát, mert a világi papság császári hivatalnokká süllyedt s teljes egészében a papi nőtlenséget sohasem fogadta el. Az ilyen tekintélyét vesztett klérus nem volt alkalmas a penitencia szellemének élesztésére. Nikeforoszt, kit a császári kegy egyszerű világi, állami kórházigazgatóból szinte átmenet nélkül a konstantinápolyi patriarchai székbe emelt, már arra kérik hívei, hogy lelki ügyeiket – az ilyen világi klérus mellőzésével – a szerzeteseknél intézhessék el. S miután ezt az engedélyt elnyerték, a penitencia, a gyóntatás ügye a keleti egyházban szinte kizárólag a szent tisztaság fogadalmát tartó szerzetesek kezébe ment át.