A feleségnek joga van, hogy hitvesi s anyai méltósága férje részéről megfelelő tiszteletben, elismerésben és megbecsülésben részesüljön. Joga van ahhoz, hogy a háztartásban s a családi vagyon kezelésében férje oly hatáskört s szerepet engedjen neki, aminőt a dolog természete megkíván s aminő a rangjabeli asszonyokat méltán megilleti. Nevezetesen pedig szükséges, hogy a férj hitvesének, mint édesanyának, gyermekei nevelésében tisztelje Isten adta méltóságát s szabadságát. Jóllehet a nő ebben is függ férjétől, de nagy csorba esnék legszentebb jogain, ha ez őt a gyermekek vallás-erkölcsös nevelésében akadályozná.
Viszont vét a feleség s jogtalanul cselekszik, ha a család kormányzását magához ragadja, kivéve az eseteket, midőn erre férje nyilvánvalólag képtelennek bizonyul.
Vétkezik a nő, ha kedvteléseinek élve, vagy akár félszeg ájtatosságból napestig a templomot járja, a háztartás gondját, sőt gyermekei nevelését elhanyagolja s sokszor megbízhatatlan cselédekre bízza.
Vétkezik, ha ura keresményét, a családi vagyont fényűzés, pazarlás, gondatlanság által elprédálja, sőt akkor is, ha a közös vagyonból férje tudta s beleegyezése nélkül nagyobb kiadásokat tesz, mint aminőket a rangjabeli asszonyoknál a szokás szentesített, még ha egyébként jótékonyságra fordítaná is az adományt.