Jóllehet a káromkodás elsősorban a nyelv bűne, de lehet írott szóval, sőt jelekkel és tettekkel is káromkodni, mint pl. Kaligula császár tette, aki a rossz idő miatt bosszúságában katonáival az égre nyilaztatott. Tettekkel káromkodnak azok is, kik a szent szobrokat, képeket, kereszteket csupa gyűlöletből elcsúfítják, megcsonkítják.
Van káromkodás, amely értelme szerint hittagadást vagy hitbeli tévedést, eretnekséget tartalmaz, mint pl. ha valaki azt mondja: „Nincs Isten az égben!” „az Isten zsarnok, igazságtalan, nem gondol az emberrel!”
Más káromkodás ismét átkozza Istent vagy szenteit, azok vesztét kívánja.
Van azután olyan, mely Istent, szenteit, dolgait megveti, gúnyolja, gyalázza. Ilyféle káromkodást tartalmaznak a gőgös zsidók szavai a kereszt alatt: „Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről!” (Mt 26,40)
A különféle káromkodásban az úgynevezett finom, művelt szellemek, költők, írók s művészek és lapszerkesztők szomorú versenyre kelnek az emberiség eldurvult lelkű, műveletlen salakjával, amelynek mindennapi kenyere a káromkodás.